Javunkra válik, ha alárendeljük magunkat a teokratikus vezetésnek

AHHOZ, hogy szervezetten tudjuk cselekedni Jehova akaratát, létfontosságú alárendelnünk magunkat neki, hiszen ő a világmindenség legfőbb ura. Azt is elismerjük, hogy a Fia a keresztény gyülekezet feje, és a főség alapelvét az élet más területein is figyelembe vesszük. Ha alárendeljük magunkat a teokratikus vezetésnek, az mindannyiunknak a javára válik.

² A törvényes hatalomnak való alárendeltség gondolatát az ember már az Éden kertjében megismerte. Azokban az Istentől származó parancsokban fogalmazódott meg, amelyeket az 1Mózes 1:28-ban és 2:16, 17-ben olvashatunk. Az alsóbbrendű teremtmények alá voltak rendelve az embernek, Ádám és Éva pedig Isten akaratának és hatalmának. Az Isten iránti engedelmesség békét és rendet eredményez. A főség alapelvét később az 1Korintusz 11:3 is kiemelte. Pál apostol ezt írta: „szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten.” Láthatjuk tehát, hogy Jehován kívül mindenki alá van rendelve valakinek.

³ Manapság a legtöbben nem ismerik el vagy nem veszik figyelembe a főség alapelvét. Miért nem? A baj az Édenben kezdődött, amikor az első emberpár szándékosan úgy döntött, hogy kivonja magát Isten vezetése alól (1Móz 3:4, 5). Mégsem lettek szabadabbak, mert egy gonosz szellemteremtmény, Sátán, az Ördög hatalma alá kerültek. A lázadásuk eltávolította az embereket Istentől (Kol 1:21). Ez az oka annak, hogy az emberiség nagy része ma is a gonosz hatalmában van (1Ján 5:19).

⁴ Mivel megismertük Isten Szavának igazságát, és összhangban élünk azzal, kikerültünk Sátán befolyása alól. Önátadott, megkeresztelt Tanúkként elismerjük, hogy Jehova a legfőbb Úr. Egyetértünk Dávid királlyal, aki elismerte, hogy Jehova mindenek fölött áll (1Krón 29:11). Igen, alázatosan kijelentjük: „Tudjátok meg, hogy Jehova az Isten; ő alkotott minket, és hozzá tartozunk. Az ő népe vagyunk, és legelőjének juhai” (Zsolt 100:3). Elismerjük Jehova nagyságát, és méltónak tartjuk arra, hogy teljesen alávessük magunkat neki, hiszen mindent ő teremtett (Jel 4:11). Az igaz Isten szolgáiként Jézus Krisztust követjük, aki tökéletes példát mutatott az Istennek való alárendeltségben.

⁵ Mit tanult Jézus azokból, amiket elszenvedett a földön? A Héberek 5:8 megadja a választ: „Jóllehet fiú volt, engedelmességet tanult azokból, amiket elszenvedett.” Igen, Jézus még a megpróbáltatások közepette is hűségesen alárendelte magát égi Atyjának. Ezenkívül Jézus semmit sem tett a maga kezdeményezéséből; nem saját magától szólt, és nem is a saját dicsőségét kereste (Ján 5:19, 30; 6:38; 7:16–18). Szolgálata során örömét lelte Atyja akaratának cselekvésében, még akkor is, ha emiatt ellenségesen bántak vele, és üldözték (Ján 15:20). Jézus alárendelte magát Istennek. „Megalázta magát”, vállalva „a kínoszlopon való halált” is. Sok jót eredményezett az, hogy mindenben alárendelte magát Jehovának: örök megmentést tett lehetővé az emberiség számára, ő magasabb állásba került, Atyjának pedig dicsőséget szerzett (Flp 2:5–11; Héb 5:9).

KIKNEK KELL ALÁRENDELNÜNK MAGUNKAT KERESZTÉNYKÉNT?

⁶ Ha alávetjük magunkat Istennek, és az akaratát tesszük, sok mindentől mentesülünk, ami aggodalommal és csalódottsággal tölti el azokat, akik viszont nem hajlandók erre. Ellenségünk, az Ördög folyton azon van, hogy felfaljon bennünket. Csak akkor szabadulunk meg tőle, ha szembeszállunk vele, és megalázzuk magunkat Jehova előtt azáltal, hogy készségesen alárendeljük magunkat neki (Máté 6:10, 13; 1Pét 5:6–9).

⁷ A keresztény gyülekezetben elismerjük Krisztus főségét, és azt, hogy hatalmat adott a hű és értelmes rabszolgának. Ez abban is megmutatkozik, ahogyan egymásról gondolkodunk, és egymással viselkedünk. Az Istennek tetsző alárendeltség a gyülekezetben arra indít minket, hogy az imádatunk minden területén engedelmeskedjünk Isten Szavának. Idetartozik a szolgálatunk, az összejövetelek látogatása és az azokon való közreműködés, továbbá a vénekkel ápolt kapcsolatunk, és a szervezeti útmutatásokkal való együttműködésünk is (Máté 24:45–47; 28:19, 20; Héb 10:24, 25; 13:7, 17).

⁸ Az Istennek való alárendeltségünk hozzájárul a keresztény gyülekezet békéjéhez, biztonságához és rendjéhez. Azok, akik alávetik magukat Jehovának, visszatükrözik a tulajdonságait (1Kor 14:33, 40). Az, amit Jehova szervezetében tapasztalunk, olyan érzéseket vált ki belőlünk, mint amilyeneket Dávid király fogalmazott meg. Miután megfigyelte, hogy mi a különbség Jehova szolgái és a gonoszok között, örömmel kiáltott fel: „Boldog nép az, amelynek Istene Jehova!” (Zsolt 144:15).

⁹ A házasságban és a családban „az asszony feje a férfi”. A férfiaknak ugyanakkor alá kell rendelniük magukat Krisztusnak, Krisztus feje pedig Isten (1Kor 11:3). A feleségek a férjüknek rendelik alá magukat, a gyermekek pedig a szüleiknek (Ef 5:22–24; 6:1). Ha a családban mindenki a főség alapelve szerint él, az békét eredményez.

¹⁰ A férjek Krisztust követve bánjanak szeretettel azokkal, akik felett hatalmuk van (Ef 5:25–29). Ha nem élnek vissza a hatalmukkal, illetve nem mondanak le róla, a feleségük és a gyermekeik örömmel rendelik alá magukat nekik. A feleség szerepe az, hogy segítő legyen, aki kiegészíti a férjét (1Móz 2:18). Ha türelmesen támogatja és tiszteli a férjét, akkor számíthat a megbecsülésére, és dicséretet szerez Istennek (1Pét 3:1–4). Ha a férjek és a feleségek megfogadják a Biblia főséggel kapcsolatos tanácsát, példát mutatnak a gyermekeiknek az Istennek való alárendeltségben.

¹¹ Az Istennek való alárendeltségünk abban is megmutatkozik, hogy miként tekintünk a felsőbb hatalmakra, amelyek „Istentől kapták a viszonylagos hatalmukat” (Róma 13:1–7). A keresztények mint törvénytisztelő állampolgárok megfizetik az adót, és ezzel visszafizetik „a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené” (Máté 22:21). Továbbá a területek bemunkálása során betartjuk az érvényben levő adatvédelmi törvényeket. Ha alárendeljük magunkat és engedelmeskedünk a törvényesen fennálló hatalmaknak mindabban, ami nincs ellentétben Jehova igazságos törvényével, akkor a prédikálómunkára tudjuk fordítani az energiánkat (Márk 13:10; Csel 5:29).

¹² Az életünk minden területén alá kell rendelnünk magunkat a teokratikus vezetésnek. Nagyon várjuk már azt a napot, amikor az egész emberiség alá fogja rendelni magát Jehova Istennek (1Kor 15:27, 28). Milyen sok áldás vár azokra, akik boldogan elismerik, hogy egyedül Jehovának van joga uralkodni, és örökké alárendelik magukat neki!