24. FEJEZET
Nem tartják be az ígéretüket
Jehova ezt mondja Mózesnek: „Gyere fel hozzám a hegyre! Kőtáblákra vésem a törvényemet, és odaadom neked.” Mózes elindul a hegyre, és ott marad 40 nap és 40 éjjel. Fent, a hegyen Jehova felírja két kőtáblára a tízparancsolatot, és átadja Mózesnek.
Kis idő múltán az izraeliták azt hiszik, Mózes otthagyta őket. Ezt mondják Áronnak:
– Kell hogy valaki vezessen minket. Készíts nekünk istent!
– Hozzatok nekem aranyat! – mondja Áron.
Áron megolvasztja az aranyat, és egy borjúszobrot önt belőle. A nép ezt mondja: „Ez a borjú a mi istenünk. Ez hozott ki minket Egyiptomból.” Meghajolnak az aranyborjú előtt, és ünnepelnek. Szerinted ez rossz? Igen, mivel a nép azt ígérte, hogy csak Jehovát fogja imádni. Sajnos, megszegték az ígéretüket.
Jehova látja, mi történik, ezért így szól: „Menj le a néphez, Mózes! Engedetlenek lettek, és hamis istent imádnak.” Mózes elindul lefelé, kezében a két táblával.
Amint a tábor közelébe ér, meghallja, hogy a nép énekel. Majd látja, hogy táncolnak, és leborulnak a borjú előtt. Nagyon mérges lesz. Földhöz vágja a két táblát, és az darabokra törik. Azután rögtön összezúzza a szobrot is. Majd ezt mondja Áronnak:
– Hogy tudott a nép rávenni erre a szörnyűségre?
– Ne légy ilyen mérges! – feleli Áron. – Tudod, milyen a nép. Istent akartak, így hát aranyat olvasztottam, és ezt a borjút készítettem belőle.
Áronnak nem lett volna szabad teljesíteni a nép kérését. Mózes visszamegy a hegyre, és könyörög Jehovához, hogy bocsásson meg a népnek.
Jehova megbocsát azoknak, akik engedelmeskedni akarnak neki. Látod, milyen fontos lett volna, hogy az izraeliták szót fogadjanak Mózesnek?
„Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd megadni, mert ő nem leli kedvét az ostobákban. Amit fogadsz, azt teljesítsd” (Prédikátor 5:4)