92. ÉNEK
A nevedet viselő ház
1. Oly szép kiváltság volt a munkánk!
Szent Úr, neked épült e ház.
Most átadjuk hálatelt szívvel,
hogy dicsérjen nap nap után.
Ó, mondd, mit is adhatna néped,
hisz minden tiéd, jó Atyánk!
A szívünknek vágya, hogy áldjunk,
és adjuk erőnk legjavát.
(REFRÉN)
Átadjuk most e szent helyet,
hogy nagy neved hirdesse.
Legyen immár tiéd e ház,
fogadd el, kérünk, Atyánk!
2. Hadd tiszteljünk együtt e házban,
hadd töltse be dicséreted!
Bár térnének még sokan hozzád,
mert hallották jó híredet.
E szép hely imádati hely már,
mind óvjuk, vigyázunk reá.
Ó, bárcsak sokáig itt állna,
hogy hirdesse: Jah nagy király!
(REFRÉN)
Átadjuk most e szent helyet,
hogy nagy neved hirdesse.
Legyen immár tiéd e ház,
fogadd el, kérünk, Atyánk!
(Lásd még: 1Kir 8:18, 27; 1Krón 29:11–14; Csel 20:24.)