139. ÉNEK
Lásd önmagad az új földön!
1. Lásd önmagad, és engem is:
a békés, új földön ott vagyunk mind!
Gondolj bele, mit ad nekünk:
szabadon, boldogan élhetünk!
A bánatunk mind messze száll,
a királyság fennmarad, megáll.
Egy új korszak hajnala virrad fel ránk,
s mi szívünkből zengjük
a dicséret dalát:
(REFRÉN)
„Mily nagyszerűek a tetteid, Jah!
Újjátett mindent Fiad uralma.
A szívünk túlcsordul, halld meg szép énekét!
A tisztelet és dicsőség tiéd, tiéd.”
2. Lásd önmagad, és engem is,
a békés, új földre, arra tekints!
Nem jön rossz hír, nem látunk bajt,
aggódni, félni nem kell soha.
Beteljesült az ő szava,
hisz velünk van végre sátora.
A holtakat életre kelti Atyánk,
és vég nélkül dicsérjük őt,
a nagy királyt:
(REFRÉN)
„Mily nagyszerűek a tetteid, Jah!
Újjátett mindent Fiad uralma.
A szívünk túlcsordul, halld meg szép énekét!
A tisztelet és dicsőség tiéd, tiéd.”
(Lásd még: Zsolt 37:10, 11; Ézs 65:17; Ján 5:28; 2Pét 3:13.)