ABJÁTÁR

(kiválóság atyja; a több mint elég [bőség] atyja):

Ahimélek főpap fia, Lévi törzsének tagja és Éli leszármazottja (1Sá 14:3; 22:11; 23:6). Abjátár Saulnak, Dávidnak és Salamonnak az uralma idején élt, és Dávid uralma alatt lett főpap. Két fia volt, Jonatán és Ahimélek (ugyanígy hívják Abjátár apját is) (2Sá 15:27, 36; 8:17).

Abjátár Nóbban élt, ’a papok városában’, nem messze Jeruzsálemtől, amikor Saul király az edomita Doéggal megölette Abjátár apját, a főpapot, valamint a többi papot (összesen 85-öt), amiért feltételezések szerint támogatták Dávidot. Doég ezenkívül kardélre hányta a város minden lakosát. Egyedül Abjátár menekült meg. Ő Dávidhoz futott, aki maga is bujdosóként élt valószínűleg Keilában, mintegy 30 km-re DNy-ra. Mivel Dávid részben felelősnek érezte magát a tragédiáért, ezt mondta Abjátárnak: „Jól tudtam én azon a napon, mert az edomita Doég ott volt, hogy megmondja Saulnak. Én hoztam bajt apád házának minden lelkére. Maradj csak nálam. Ne félj, hiszen aki az én lelkemet keresi, az a te lelkedet is keresi, mert bizony védelemre van szükséged nálam” (1Sá 22:12–23; 23:6).

Abjátár ettől kezdve, amíg csak Dávid bujdosó volt, végig vele tartott, és a seregében szolgált papként. Az 1Sámuel 23:6 rámutat, hogy Abjátár korábban elhozott magával egy efódot, és bár általában véve a papok is viseltek lenvászon efódot (1Sá 22:18), a 23. fejezet 9–12. versei azt sejtetik, hogy ez az efód alighanem Abjátár apjáé, azaz a főpapé volt, hiszen benne volt az urim és a tummim.

Dávid és Salamon királyságának az idején: Úgy tűnik, hogy amikor Dávid végre trónra jutott, Abjátár lett a főpap. Néhány szakember úgy véli, hogy Ahimélek főpap halála után Saul király Cádókot iktatta be főpapnak, vagyis ezáltal nem ismerte el Abjátárt, aki Saul jövőbeli utódjának, Dávidnak a társaságában tartózkodott. Azt tartják, hogy Dávid a trónra lépése után Abjátárt másodlagos főpapnak nevezte ki Cádók mellé. Nyilvánvalóan azért gondolják ezt, mert Cádók és Abjátár nemegyszer együtt szerepel a feljegyzésekben, mintha mindketten magas pozíciót töltöttek volna be a papságban (2Sá 15:29, 35; 17:15; 19:11; 20:25; 1Ki 1:7, 8, 25, 26; 4:4; 1Kr 15:11). Az ihletett beszámoló azonban sehol sem tesz említést arról, hogy Saul király idején Cádókot főpapnak nevezték volna ki. Lehetséges, hogy Cádók kiemelkedő szerepe annak köszönhető, hogy látó vagy próféta volt, éppen úgy, ahogy Sámuel próféta is nagyobb figyelmet kapott az isteni feljegyzésben, mint korának főpapja (2Sá 15:27). A bizonyítékok azt mutatják, hogy egyedül Abjátár volt a főpap Dávid uralkodása idején, és Cádók akkoriban másodrangú tisztséget töltött be hozzá képest (1Ki 2:27, 35; Mk 2:26).

A 2Sámuel 8:17 megfogalmazása egy kérdést vet fel ezzel kapcsolatban, mivel itt az olvasható, hogy „Cádók, Ahitub fia, és Ahimélek, Abjátár fia, papok voltak” akkoriban, de azt nem említi a beszámoló, hogy Abjátár főpap volt. Egyesek úgy vélik, hogy Ahimélek és Abjátár neve az írnok hibájából fel lett cserélve, és a szöveg így lenne helyes: „Abjátár, Ahimélek fia”; a szír Pesitta is így fogalmaz. A Krónikák első könyvében olvasható beszámoló ellenben (18:16; 24:3, 6, 31) a neveknek azt a sorrendjét erősíti meg a 2Sámuel 8:17-ben, amely a maszoréta szövegben található. Valószínűbbnek látszik tehát az, hogy Cádók és Ahimélek egyszerűen Abjátár főpap alá tartozó másodlagos papokként vannak megemlítve, és hogy ebben az esetben feltehetően világosan értették, hogy milyen pozícióban van Abjátár (1Kr 16:37–40; vö.: 4Mó 3:32).

Abjátárnak a többi pappal együtt abban a kiváltságban volt része, hogy segíthetett Jehova szövetségládáját Obed-Edom házából felvinni Jeruzsálembe (2Sá 6:12; 1Kr 15:11, 12). Amellett, hogy főpapként szolgált, egyike lehetett Dávid tanácsadóinak (1Kr 27:33, 34).

Dávid ellen az uralmának vége felé összeesküvést szőtt a fia, Absolon. Abjátár továbbra is Dáviddal maradt, még akkor is, amikor a körülmények arra kényszerítették a királyt, hogy meneküljön Jeruzsálemből. Mivel az volt a terv, hogy meghiúsítják az áruló Ahitófelnek, Dávid korábbi tanácsadójának a tanácsát, Abjátárt és Cádókot mint lojális papokat visszaküldték Jeruzsálembe, hogy összekötő szerepet töltsenek be, és folyamatosan tájékoztassák Dávidot lázadó fia terveiről (2Sá 15:24–36; 17:15). Absolon halála után Abjátár és Cádók közvetítőként segített megszervezni, hogy Dávid visszatérhessen a fővárosba (2Sá 19:11–14).

Tekintettel Abjátár hűséges életútjára, aki sok nehézséget kiállt Dávid társaságában Saul elől menekülve bujdosóként vagy Absolon lázadása idején, valamint figyelembe véve, hogy mintegy négy évtizeden át Dávid bizalmát, barátságát és kegyét élvezte, meglepő azt olvasni róla, hogy Dávid másik fiához, Adóniához csatlakozott egy későbbi összeesküvésben, mely a trón megszerzésére irányult. Bár a pártütést Joáb, a hadsereg vezetője is támogatta, kudarcba fulladt. Salamon lett kinevezve királynak, akit Dávid utasítására a lojális Cádók pap kent fel (1Ki 1:7, 32–40). Abjátár fia, Jonatán – aki korábban kengyelfutóként hírt vitt Dávidnak Absolon felkelése idején – ekkor elment, hogy beszámoljon Adóniának a pártütés meghiúsulásáról. Salamon király nem lépett fel azonnal Abjátár ellen, de amikor a bizonyítékok azt mutatták, hogy az összeesküvés még mindig forrong a háttérben, elrendelte Adónia és Joáb megöletését, valamint a következő szavakkal száműzte Jeruzsálemből Abjátár papot: „Eredj el Anatótba, a földjeidre! Mert bizony halált érdemelsz, de ma nem adlak halálra, mert a legfőbb Úr, Jehova ládáját hordoztad apám, Dávid előtt, és mert te is nyomorúságot szenvedtél mindazon idő alatt, amikor apám nyomorúságot szenvedett” (1Ki 2:26). Ekkor Cádók lett kinevezve Abjátár helyébe a papi tisztségre, és ezzel a főpapi tisztség megint Áron fiának, Eleázárnak a leszármazási vonalára tért vissza, míg Éli házának papi vonala végleg megszakadt, beteljesítve ezzel az 1Sámuel 2:31-ben lévő próféciát (1Ki 2:27; 1Sá 3:12–14).

Bár később a feljegyzés az 1Királyok 4:4-ben még úgy utal ’Cádókra és Abjátárra’, mint Salamon uralma idején szolgáló papokra, valószínű, hogy Abjátárt csak tiszteletből vagy történelmi vonatkozásban említik. Egyes szakemberek szerint Salamon, miután visszaminősítette Abjátárt, azzal bízta meg, hogy legyen Cádók helyettese, és azt is mondják, hogy míg egyikük a Sion-hegynél szolgált, ahol a szövetségládát tartották, a másikuk a hajléknál, amely a templom megépítése előtti időben továbbra is Gibeonban maradt. (Lásd: 1Kr 16:37–40.) Az 1Királyok 2:26 azonban rámutat, hogy Salamon Anatótba küldte Abjátárt, a földjeire, és bár Anatót nem volt messze Gibeontól, Salamon utasítása arra is utal, hogy Abjátár a papság semmilyen feladatában nem vehetett részt tevékenyen.

A Márk 2:26 a legtöbb fordításban úgy adja vissza Jézus szavait, hogy Dávid „Abjátár főpap idejében” ment be Isten házába és evett a jelenlét kenyeréből. Mivel Abjátár apja, Ahimélek volt a főpap akkor, amikor ez történt, ennélfogva ezek a fordítások történelmileg hibásak. Érdemes megjegyezni, hogy a korai kéziratok közül több is kihagyja a fenti kifejezést, és a párhuzamos beszámolókban – a Máté 12:4-ben és a Lukács 6:4-ben – sem található meg. A Márk 12:26-ban és a Lukács 20:37-ben viszont hasonló görög szerkezet fordul elő, és itt sok fordítás így adja vissza a kifejezést: „[valamiről] szóló részben” (Kat., B.–D.). Úgy tűnik tehát, hogy a Márk 2:26 helyénvalóan arra a fordításra ad lehetőséget, amely az Új világ fordításban is szerepel: „Hogy hogyan ment be az Isten házába – az Abjátár papi elöljáróról szóló beszámoló szerint –”. Mivel Abjátár első bátor tetteiről közvetlenül azután számol be a Biblia, hogy Dávid belépett Isten házába, hogy egyen a jelenlét kenyeréből, és mivel Abjátár csak később, Dávid uralkodása idején lett Izrael főpapja, ezért ez a fordítás őrzi a feljegyzés történelmi pontosságát.