ÁKÁN

(szójátékkal az Ákárral rokon,  jel.: ’kitaszítottságot, kegyvesztettséget [bajt] hozó’):

A Júda törzséből való, Zerah családjából származó, Zabdi háznépéhez tartozó Kármi fia; Ákárnak is nevezték (1Kr 2:7).

Amikor az izraeliták átkeltek a Jordánon, Jehova határozott parancsba adta, hogy ami zsengének számít a győzelemben, vagyis Jerikó városát, ’pusztulásra kell adni, mert az Jehováé’. Az ott talált aranyat és ezüstöt Jehova kincstárába kellett juttatni (Jzs 6:17, 19). Ákán azonban, miután talált egy drága sineári ruhát és egy 50 sekel (kb. 6400 dollár) értékű aranyrudat, valamint 200 ezüstsekelt (440 dollár), titokban elásta a sátra alatt (Jzs 7:21). Ezzel valójában Istent lopta meg! Mivel áthágta Jehova egyértelmű utasításait, a következő város, Ai megtámadásakor Jehova megvonta az áldását, és Izrael menekülésre kényszerült. Ki volt a hibás? Senki sem vallotta be. Egész Izrael elő lett állítva. Törzsenként, majd Júda törzséből családonként, és végül Zabdi háznépéből férfianként jelentek meg Jehova előtt, míg végül „kiválasztásra került” Ákán (Jzs 7:4–18). Csak ekkor ismerte be a bűnét. A kivégzés nem váratott magára. Ákánt, a családját (amely aligha volt tudatlan afelől, hogy mit tett) és a jószágait először megkövezték, majd elégették őket és Ákán minden vagyonát az Akor völgyében, amelynek jelentése: ’kitaszítottság, kegyvesztettség; baj’ (Jzs 7:19–26).