ÁMÓS

([ő maga] teher; teherhordozó):

1. Jehova prófétája és a nevét viselő könyv írója; i. e. a kilencedik században élt. (Lásd: ÁMÓS KÖNYVE.) Mindazonáltal nem próféta fiaként született, és nem is „a próféták fiai” közé tartozott (1Ki 20:35; 2Ki 2:3; 4:1; Ám 7:14).

Tékoa városában lakott, Jeruzsálemtől mintegy 16 km-re D-re, kb. 820 m-es tengerszint feletti magasságban. Ettől K-re és a kb. 1200 m-rel alacsonyabban fekvő Holt-tenger irányába lejtve terült el Júda kopár pusztája, ahol a próféta fiatalkorában egyszerű juhtenyésztőként dolgozott (Ám 1:1). Az itt „juhtenyésztőnek” fordított héber nó·qedhímʹ szó ezen kívül csak egyszer fordul elő a Bibliában (2Ki 3:4), és a naqqad szóval rokon, amely az arab nyelvben a juhnak egy különleges fajtáját jelöli, amely nem annyira szép, de a gyapjáért igen nagyra becsülik. Ezen a zord vidéken Ámós még egy alantas idénymunkában is részt vett mint a szikomorfa fügéjének szedegetője, vagyis valójában szurkálója, mely gyümölcsről úgy tartották, hogy csak a szegény emberek élelme. Az a szokás, hogy beleszúrtak vagy belecsíptek a fügébe, arra volt jó, hogy meggyorsítsák a gyümölcs érését, valamint hogy nagyobb és édesebb legyen a termés (Ám 7:14; lásd: SZIKOMORFA).

Éppen úgy, ahogyan a pásztor, Dávid esetében történt, akit Isten hívott el nyilvános szolgálatra, Ámóst is ’elvette Jehova a nyáj mögül’, és megtette prófétájának (Ám 7:15).

A d. vidék pusztai magányából küldte el Ámóst Isten, hogy menjen az É-on fekvő, bálványimádó tíztörzs-királyságba, amelynek fővárosa Szamária volt.

Ámós két évvel az előtt a nagy földrengés előtt kezdte meg prófétai pályafutását, amely Júda királyának, Uzziásnak az uralma idején volt. Abban az időben Joás fia, II. Jeroboám király ült Izrael trónján (Ám 1:1). Ámós próféciája tehát valamikor az i. e. 829 és 804 között eltelt 26 éves időszakra tehető, amikor ez a két király – a júdai és az izraeli – egy időben uralkodott. Az az óriási földrengés, amely két évvel azután volt, hogy Ámós megbízatást kapott a prófétai szolgálatra, olyan erős volt, hogy mintegy 300 évvel később Zakariás külön megemlítette (Za 14:5).

Nem tudni biztosan, hogy meddig szolgált prófétaként Ámós az északi királyságban. Amácija, a Bételben összpontosuló államvallás gonosz, bálványimádó papja megpróbálta kiutasíttatni az országból azon a címen, hogy veszélyt jelent az állam biztonságára (Ám 7:10–13). Hogy ez sikerült-e Amácijának, vagy sem, arra nem derül fény. Mindenesetre amikor befejeződött Ámós prófétai küldetése Izraelben, feltehetően visszatért szülőföldjére, Júda törzsének a területére. Jeromos és Euszebiosz beszámolója elmondja, hogy a próféta sírja az ő idejükben Tékoában volt. Ezenkívül úgy tűnik, hogy miután Ámós visszatért Júdába, leírta a próféciát, amelyet előtte szóban közvetített. Gyakran emlegetik a 12 úgynevezett kispróféta között (a 12 könyvből az övé harmadiknak van besorolva), ám az általa közvetített üzenet semmi esetre sem jelentéktelen.

2. Jézus egyik őse, Mária előtt a nyolcadik nemzedék (Lk 3:25).