KÖTÉNY

A görög szi·mi·kinʹthi·on szó egy keskeny ruhadarabra utal, olyan valamire, amit félig a test köré tekernek, vagy ami félig övezi a testet (Cs 19:12). A kötényt feltehetően úgy kötötték magukra, hogy deréktól lefele takarja a test egy részét. A kétkezi munkát végzők, például a halászok, fazekasok, vízhordók, fűszeresek, pékek és az ácsok azért hordhatták, hogy megvédjék a ruhájukat. A papok efódja egy kötényszerű öltözék volt, bár az előbb említettől igencsak eltért, mivel takarta a pap vállát is, és volt eleje meg hátulja (2Mó 28:6–8; lásd: FŐPAP).

A pe·ri·zónʹnü·mai görög szónak – amely a Lukács 17:8-ban úgy lett visszaadva, hogy „köss kötényt” – a betű szerinti jelentése: ’körülövezi magát’. (Vö.: Ef 6:14.)