AKVILA

(lat. eredetű;  jel.: ’sas’):

Zsidó származású férfi, aki Pontuszban, Kis-Ázsia é. részén született. Mindig együtt említik vele Priszcillát, a feleségét és hűséges társát. Miután Claudius császár valamikor i. sz. 49-ben vagy 50 elején elrendelte, hogy minden zsidó távozzon Rómából, Akvila és Priszcilla Korintuszban telepedett le (Cs 18:1, 2). Amikor Pál i. sz. 50 őszén Korintuszba érkezett, ez a házaspár kedvesen magához fogadta. Nagyon szoros barátság szövődött közöttük, miközben együtt dolgoztak a közös szakmájukban mint sátorkészítők, és Akvila meg Priszcilla kétségtelenül az új gyülekezet megalapításában is segített Pálnak (Cs 18:3).

Amikor Pál Szíria felé hajózott második misszionáriusi útjának a végén, i. sz. 52 körül, tavasszal, Akvila és Priszcilla elmentek vele egészen Efézusig (Cs 18:18, 19). Legalább addig ott is maradtak, míg Pál meg nem írta onnan a levelét a korintusziaknak i. sz. 55 környékén. Az efézusi gyülekezet az ő otthonukban tartotta összejöveteleit, ahol kiváltságukban állt az is, hogy segítsenek az ékesen szóló Apollósnak, hogy pontosabban megértse Isten útját (1Ko 16:19; Cs 18:26). Amikor Pál a rómaiaknak írt úgy i. sz. 56-ban, addigra már véget ért Claudius uralma, és Akvila meg Priszcilla visszatért Rómába, hiszen Pál az üdvözletét küldte nekik, a ’munkatársainak’ (Ró 16:3). A gyülekezet ott is az ő házukban jött össze (Ró 16:5). Valamikor a Pállal való együttműködésük során „a saját nyakukat kockáztatták” az apostolért, s ezzel az összes gyülekezet köszönetét kiérdemelték (Ró 16:4). Később visszaköltöztek Efézusba, hiszen Pál, aki közvetlenül a vértanúhalála előtt (i. sz. 65 táján) Rómában volt, megkérte Timóteuszt, hogy adja át nekik ott az üdvözletét (1Ti 1:3; 2Ti 4:19).