ASZNAPPÁR

Ez a név jelenik meg Ezsdrás könyvének egy részében (4:10) – amely arámi nyelven íródott –, és nyilván rövidített változata az asszír király, Assur-bán-apli nevének, csak a perzsa nyelvhez hasonlóan, amelyben akkoriban nem volt l betű, r betűvel helyettesítették a végén lévő l betűt. Asznappár volt az, aki Szúza városának (Elám fővárosának) a lakosait áttelepítette Szamáriába. (Vö.: 2Ki 17:24–28.) A történelem azt mutatja, hogy egyedül Assur-bán-apli volt olyan helyzetben az asszír királyok közül, hogy ezt megtehesse Elám lakosaival.

Assur-bán-apli Esár-Haddonnak a fia (Ezs 4:2), Szanhéribnak pedig az unokája volt. Júda királyának, Manassénak (i. e. 716–662) a kortársa volt, akinek a nevét megtalálhatjuk Assur-bán-apli prizmáján, amely mintegy 20 olyan királyt sorol fel, akik sarcot fizettek Asszíriának. (Vö.: 2Kr 33:10–13.) Uralma alatt Asszíria elérte a fénykorát. Apja halála után ő került Asszíria trónjára – mivel úgy tűnik, hogy három vagy négy évvel korábban trónörökösnek nevezték ki –, a fivére, Samas-sum-ukín pedig Babilon királya volt.

Assur-bán-apli levert egy felkelést Egyiptomban, legyőzve és feldúlva Théba városát (Nó-Ámont; vö.: Ná 3:8–10). Később egy hosszú ideig tartó küzdelem folyt közte és fivére, Babilon királya között, és miután legyőzte Babilont, elpusztította Szúzát, Elám fővárosát. Ez a győzelme a történelmi alapja annak, hogy Assur-bán-aplit az Ezsdrás 4:9, 10-ben található Asznappárral azonosítsuk.

Assur-bán-apli azonban leginkább az irodalom iránt megmutatkozó érdeklődéséről ismeretes, ami igazán különleges a rettenetes asszír uralkodók között. I. sz. 1845-től kezdődően az ásatások során rábukkantak egy hatalmas könyvtárra, amelyet Assur-bán-apli hozott létre Ninivében, és amely mintegy 22 000 agyagtáblát és szöveget tartalmaz. A varázsigéken, imákon és himnuszokon kívül a több ezer ékírásos feljegyzés történelmi, földrajzi, csillagászati, orvosi meg nyelvészeti leírásokat és matematikai táblázatokat tartalmaz, valamint üzleti dokumentumokat, amelyek szerződéseket, értékesítéseket és kölcsönöket foglalnak magukban. Ezeket értékes forrásanyagoknak tartják, amelyek információkat tartalmaznak Asszíriáról.