KŐRISFA

Egy olyan fa, amelynek a neve (héb.: tidh·hárʹ) kétszer fordul elő a Héber Iratokban, mégpedig az Ézsaiás 41:19-ben és a 60:13-ban. Az első írásszövegben olyan fákkal van együtt említve – például a borókafenyővel és a ciprussal –, amelyek a megjövendölt paradicsomi körülmények között virulni fognak a kietlenben. Az utóbbi vers pedig ugyanezek között a fák között említi, méghozzá ’a Libanon dicsőségének’ a részeként. Többféle feltételezés született, hogy mivel azonosítható ez a fa, de vannak bizonyítékok, amelyek a kőrisfa mellett szólnak. (Lásd: Theologische Literaturzeitung. Lipcse, 1926, 216. o.)

A kőris két faja, a Fraxinus ornus és a Fraxinus oxycarpa, ha nem is nő egész Palesztina területén, de megtalálható azon folyók és patakok mentén, amelyek a Libanoni-hegységben és Palesztina legészakibb részén kanyarognak. Ez a magas fa méltán számlálható „a Libanon dicsősége” közé, ugyanis eléri a 15 m-es magasságot is. Levelei világoszöldek, ágai pedig hamuszürkék. Bár a kőrisfa növénytani szempontból ugyanabba a családba tartozik, mint az olajfa, abban különbözik tőle, hogy minden ősszel lehullajtja a lombját.