ASTÓRET

A kánaániták egyik istennője, Baál felesége. Astóretet gyakran meztelen női alakként ábrázolják, undorítóan eltúlzott nemi jellegekkel. Az ókorban számos nép imádta ezt az istennőt, és a nevének többféle változata is volt. Például a görög neve Astarta volt. A filiszteusok minden bizonnyal a háború istennőjének tartották, ami abból is látható, hogy a legyőzött Saul király fegyverzetét Astóret képmásainak a templomában helyezték el (1Sá 31:10). Ám a jelek szerint Astóretet elsősorban a termékenység istennőjeként imádták. Imádatára leginkább a szexorgiák voltak jellemzők, melyeket a Baál-imádatnak szentelt templomokban vagy magaslatokon tartottak, ahol is férfi és női prostituáltak szolgáltak. (Lásd: KÁNAÁN, KÁNAÁNITA 2.: Izrael meghódítja Kánaánt.)

Astóretet feltehetően már Ábrahám idejében is imádták Kánaánban, ugyanis az egyik ottani városnak ’Asterót-Karnaim’ volt a neve (1Mó 14:5). A Szentírás említi még Astarót városát is; ebben a városban lakott Básán óriás királya, Óg. A városnak a neve is mutatja, hogy vélhetően az Astóret-imádat egyik központja volt (5Mó 1:4; Jzs 9:10; 12:4).

Az egyes számú ʽas·tóʹreth (Astóret) szó első ízben akkor szerepel a Bibliában, amikor arról olvasunk, hogy Salamon király az uralkodása második felében a hitehagyás útjára lépett. Ez idő tájt kezdték az izraeliták imádni a szidóniak istennőjét, Astóretet (1Ki 11:5, 33). A Szentírásban még egy helyen szerepel az egyes számú héber szó, abban a részben, ahol arról olvasunk, hogy Jósiás király lerombolta azokat a magaslatokat, melyeket Salamon épített Astóretnek és más isteneknek (2Ki 23:13). A többes számú ʽas·tá·róthʹ (’Astóret-képmások’, ÚV; ’Astóretek’, IMIT) szó valószínűleg ennek a pogány istennőnek a képmásaira és egyéb ábrázolásaira utal (Bí 2:13; 10:6; 1Sá 7:3, 4).