ATÁD

(tüskebokor):

A Jordán vidékén egy olyan hely, amelyről nem tudni biztosan, hogy hol helyezkedett el, de ’Atád szérűjének’ nevezték. Itt történt, hogy a Jákobot kísérő gyászmenet – miközben Egyiptomból Kánaánba ment a Makpela mezején lévő barlanghoz – megállt, és 7 napig gyászolt. Lehet, hogy Atád személy volt, de úgy tűnik, maga a név egy helyet jelöl. A gyászkísérethez tartoztak a fáraó szolgái és Egyiptom vénei. Amikor a kánaániták meglátták a gyászszertartást, ezt mondták: „Keserves gyász ez az egyiptomiaknak!” Ezért nevezték el a helyet Ábel-Micraimnak, mivel e szó jelentése: ’az egyiptomiak gyásza’ (1Mó 50:7–13; lásd még: 1Mó 50:11, MKB, lábj.).

Némelyik fordítás (pl. Kár., Kat., ÚRB) „a Jordánon túl” kifejezést használja az 1Mózes 50:10, 11-ben, és egyesek azt a következtetést vonták le, hogy Atád szérűje a Jordántól K-re volt. Ha ez így van, akkor a menet nem egyenesen haladt, hanem kanyargós útvonalon, megkerülve a Holt-tengert, amit azért tehettek, nehogy találkozzanak a filiszteusokkal. A „túl” szóval fordított héber beʽé ʹver kifejezés egyaránt utalhat a Jordántól K-re és Ny-ra eső vidékre. Mózes szemszögéből nézve, aki a Pentateuchusnak (Mózes öt könyvének) a befejezésekor Moáb földjén tartózkodott, „a Jordánon túl” kifejezés a folyótól Ny-ra eső területre vonatkozhatott. Ám az Új világ fordítás áthidal minden nehézséget, amikor hűen úgy adja vissza a héber szöveget ezekben a versekben, hogy „a Jordán vidékén”.