ATARÓT

(koronák [vagyis: ’karámok’]):

1. Egyike azoknak a városoknak a Jordán k. oldalán, amelyeket Gád és Rúben törzse kért birtokul. A két törzs nagyon jónak ítélte ezt a területet a jószágok tartására (4Mó 32:1–5). A várost utóbb a gáditák építették újjá (4Mó 32:34).

A Mésa királyhoz fűződő Moábi kő ugyancsak említést tesz Atarótról a felirat 10. és 11. sorában. Itt részben ez olvasható: „emberei Gadnak laktak a földén [Ataro]thnak hosszú idő óta és épitette nekik a királya [J-]zraelnek A[t]arothot. És megtámadtam a várost és elfoglaltam és megöltem mind az e[mbereit] a városnak. . . És elvittem innen ARIEL (?) . . .-t. . . És itt adtam lakást az embereknek Szaronból és az e[mbereknek] Makaratból” (Vigouroux: A Biblia és az ujabb fölfödözések. 44. o., szögletes zárójelezés a szerzőtől).

Atarótot általában a mai Hirbet-Attarusszal azonosítják, amely a Holt-tengertől K-re fekszik, (a 4Mó 32:3-ban Atarót után említett) Dibontól pedig mintegy 13 km-re ÉNy-ra. A romok az ugyanezt a nevet viselő hegy ny. oldalán találhatók, hozzávetőlegesen 750 m magasan. Bár ez a hely Rúben területére esik, Gád és Rúben alighanem osztozott bizonyos törzsi területeken.

2. Város Efraim és Benjámin területének a határán (Jzs 16:2). Nyilván ugyanaz, mint a Józsué 16:5-ben és a 18:13-ban szereplő Atarót-Addár. Ez utóbbi versben Atarót-Addárról az olvasható, hogy Benjámin é. határát képezi, és azon „a hegyen [fekszik], mely Alsó-Bét-Horontól délre van”.

3. Város Efraim törzsének az ék. határán (Jzs 16:7).