AZEKA

(a ’kiásni’ [vagyis: ’kapálni’] jelentésű alapszóból):

Egy város a Sefélán, ahonnan szemmel tartották az Elah völgyének a felső szakaszát. Tell-Zakarijéval (Tel-ʽAzeqával) azonosítják, amely Hebrontól kb. 26 km-re ÉNy-ra fekszik.

A Biblia először a Józsué 10:5–11-ben említi, mégpedig annál az esetnél, amikor öt kánaánita király egyesített erőkkel megtámadta Gibeont. Józsué a seregével Gibeon segítségére sietett, majd „egészen Azekáig és Makkedáig” üldözte a kánaánita csapatokat; ez úgy 30 km-es táv volt. A várost ezután Júda törzse kapta meg (Jzs 15:20, 35).

Saul király uralma idején (i. e. 1117–1078) a filiszteusok seregei Szokó és Azeka között gyülekeztek, és kiállítottak egy bajnokot, Góliátot, hogy vívjon meg értük. Az izraeliták érkezésével a két sereg farkasszemet nézett egymással az Elah völgyének két oldalán, majd Dávidnak a Góliát felett aratott váratlan győzelme miatt a filiszteusoknak végül menekülniük kellett (1Sá 17:1–53).

Salamon halála (kb. i. e. 998) után, miután a nemzet kettészakadt, Júda királya, Roboám megerősítette Azekát, Lákist és más, stratégiailag fontos várost is (2Kr 11:5–10). A Tell-Zakarijénál folytatott ásatások során falak és tornyok maradványaira bukkantak, és olyan bizonyítékokat is találtak, amelyek azt mutatják, hogy volt itt egy fellegvár.

Amikor a babilóniai királynak, Nabukodonozornak a csapatai lerohanták Júda királyságát (i. e. 609–607), Azeka és Lákis volt a két utolsó megerősített város, amely Jeruzsálem elfoglalása előtt esett el (Jr 34:6, 7). Ennek nyilvánvaló bizonyítékára leltek, amikor rábukkantak a lákisi leveleknek nevezett írásos osztrakonokra. Ugyanis a 4-es számú levél, amelyet minden bizonnyal egy előőrs küldött a lákisi parancsnoknak, részben a következőket tartalmazza: „Lákis tűz/füstjelét figyeljük, valamint minden jelet, amelyet az én uram ad. Nem látjuk Azeqah-t” (Kőszeghy: Cseréplevelek. 57. o.). Ha ezt a levelet csakugyan a babilóniaiak támadása idején írták – márpedig úgy tűnik, hogy akkor írták –, ez azt jelentheti, hogy Azeka már elesett, és nem kaptak jeleket abból az erődítményből.

Az ország 70 éves pusztán hagyatása után Azeka egyike volt azoknak a városoknak, amelyeket benépesítettek a hazatérő zsidó száműzöttek (Ne 11:25, 30).