DUDA

Noha a Dániel 3:5, 10, 15-ben található arámi szó, a szúm·pón·jáʹ úgy is lett fordítva, hogy „koboz” (egy húros hangszer) (Káldi) és „összehangzó” (Szep.), a modern bibliafordítások általában úgy adják vissza, hogy „duda”. Koehler és Baumgartner műve, a Lexicon in Veteris Testamenti Libros a ’duda’ jelentést adja meg (1103. o.).

Lehet, hogy a szúm·pón·jáʹ úgy nézett ki, mint azok az egyszerű dudák, melyeket Keleten használnak napjainkban. A dudához szükséges légmentesen záródó tömlőt kecskebőrből készítették, melyen nem volt rajta a láb, a farok és a fej, de gyakorta borította szőr. A tömlőbe egy fúvócsövet helyeztek – amelyen be lehetett fújni a levegőt –, valamint olyan furulyaszerű sípokat is, melyek nádból vagy a tehén szarvának a végéből készültek.