BÁLÁK

(Ő tarolta le):

Moáb Baál-imádó királya, aki az i. e. XV. században élt; Cippór fia. A moábiták, Bálák alattvalói megrémültek, és „beteges rettegés” fogta el őket, amikor látták, mit tett Izrael az amoritákkal. Midiánnal szövetkezve Bálák elküldött az Eufrátesz mellett fekvő Petor városába Bálámért, hogy jöjjön el Mezopotámiából, és átkozza meg Izraelt ’rejtelmes erővel’, ugyanis abban reménykedett, hogy így katonai előnyre tesz szert (4Mó 23:21). Bálák ezt mondta Bálámnak: „Íme, [az izraeliták] ellepték a földet, ameddig a szem ellát, és most itt telepedtek le előttem.” Bálám először nem akart elmenni, de miután Bálák a korábbiaknál tiszteletre méltóbb fejedelmeket küldött, és még nagyobb jutalmat ígért, a kapzsi próféta végül beleegyezett, amit Jehova is megengedett neki. Amikor az Arnon partjára ért, Bálák így korholta: „Miért nem jöttél el hozzám [az első szóra]? Vajon nem tudlak téged igazán megtisztelni?” (4Mó 22:2–37).

Bálák három remek helyre is felvitte Bálámot, ahonnan láthatta a népes Izraelt. Minden egyes helyen ugyanazt az áldozati szertartást végezték el; Bálám arra utasította Bálákot, hogy építsen hét oltárt, amelyeken aztán összesen hét bikát és hét kost áldoztak fel. Bálám azonban az átok helyett mind a három helyen áldást mondott Izraelre (4Mó 22:41–24:9; Mi 6:5).

„Bálák ekkor haragra gerjedt Bálám ellen”, dühödten összecsapta kezét, és ingerülten így szólt: „Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és íme, te felettébb megáldottad őket immár háromszor! Most azért fuss a te helyedre!” De mielőtt ez a Petorból való próféta útnak indult, megjövendölte, hogy a messiási „csillag” Jákob magvából származik (4Mó 24:10–17; Jzs 24:9, 10; Bí 11:25).

Az ezt követő események azt mutatják, hogy Bálám ezenkívül „arra tanította Bálákot, hogy botláskövet tegyen Izrael fiai elé, hogy bálványoknak áldozott dolgokat egyenek, és paráznaságot kövessenek el” (Je 2:14; 4Mó 25:1–18).