KOPASZSÁG

A haj kihullása; nem feltétlenül jelenti az összes haj elvesztését. Gyakran foltokban jelentkezik, míg a fej más részén normálisan nő a haj. Ezt foltos kopaszodásnak nevezik, és az eseteknek körülbelül a 90 százalékában erről a fajta kopaszodásról van szó. A Biblia beszél „kopaszodás”-ról (héb.: qor·cháʹ), a ’fejtető kopaszodó részéről’ (héb.: qá·raʹchath) és ’kopaszodásról a homloknál’ (héb.: gib·béʹach és gab·baʹchath) (3Mó 13:41–44; 21:5). Arra még nem derült fény, hogy pontosan mi okozza a kopaszodást. Az öröklődést tartják az elsődleges okának, de más is hozzájárulhat, például fertőzés, a hormonegyensúly felborulása, az öregedés, idegi rendellenesség, sőt még bizonyos orvosi kezelések, valamint a szifilisz is.

A kopaszság egy olyan hiányosság, amely csökkenti a vonzerőt, és ezért az ókorban a szégyennel, a gyásszal és a gyötrelemmel hozták kapcsolatba (Ézs 3:24; 15:2; Jr 47:5; Ez 27:31; Ám 8:10; Mi 1:16). Ám a mózesi törvény hatálya alatt a kopaszságot nem tekintették tisztátalanságnak (3Mó 13:40). A Törvény nem említi a kopaszságot azok között a hiányosságok között, amelyek miatt valaki nem szolgálhatott papként. Ezékiel próféta látomásában az a parancs hangzott el, hogy a papok ne borotválják le a fejüket, de lengő hajjal se járjanak, hanem nyírják meg a hajukat (Ez 44:20).

Elizeus, Jehova prófétája kopasz volt. Miután átvette a prófétai szolgálatot Illéstől, elindult Jerikóból Bételbe. Az úton felfelé gyerekek kezdték csúfolni, ezt kiáltozva: „Menj fel, kopasz! Menj fel, kopasz!” Feltehetően nem azért csúfolódtak elsősorban, mert Elizeus kopasz volt, hanem mert láttak egy kopasz férfit, aki Illés jól ismert prófétai öltözékét viselte. Nem akarták, hogy Illésnek bármiféle utódja a környéken legyen. Azt akarták, hogy folytassa az útját Bételbe, vagy menjen fel szélviharban az egekbe, ahogyan a prófétai öltözet korábbi tulajdonosa is (2Ki 2:11). Elizeus átkot szórt a csúfolódó csoportra Illés Istenének a nevében, hogy bizonyítsa, valóban ő Illés utódja, és hogy megtanítsa a fiataloknak és a szüleiknek, hogy kellő tiszteletet kell mutatniuk Jehova prófétája iránt. Ezzel próbára lett téve, hogy Elizeus valóban próféta-e. Jehova úgy mutatta ki a helyeslését iránta, hogy előidézte, hogy két nőstény medve előjöjjön a közeli erdőből, és darabokra tépjen a gyermekek közül negyvenkettőt (2Ki 2:23, 24).

Néhány népnél szokás volt, hogy kopaszra nyírták magukat valamilyen vallási ok miatt, vagy amikor egy rokonukat gyászolták, de az izraeliták nem gyakorolhattak ilyen szokást (5Mó 14:1). A papok azt a konkrét utasítást kapták, hogy ne nyírják kopaszra a fejüket, és ne vágják le a szakálluk végét a halottak miatt (3Mó 21:5). Az izraelitáknak pedig nem volt szabad levágni az oldalfürtjeiket és a szakálluk végét (3Mó 19:27; Jr 9:26; lásd: SZAKÁLL).

Egyiptomban a férfiak általában leborotválták a fejüket, és úgy tartották, hogy a szakáll a gyász vagy az ápolatlanság jele. Ezért kellett Józsefnek megborotválkoznia, miután előhozták a tömlöcből, hogy a fáraó elé vigyék (1Mó 41:14). Azonban az egyiptomiak parókát viseltek, hogy eltakarják a kopaszságukat, és sokan, akik kopaszra borotválták a fejüket és levágták a szakállukat, parókát és álszakállt viseltek. Az i. e. második évezredből származó egyiptomi orvosi papiruszon, az Ebers-papiruszon 11 gyógymód található, amelyekkel a kopaszságot igyekeztek megelőzni.

A Törvény szerint azoknak, akiknek lepra alakult ki a fején, le kellett borotválniuk a hajukat a vesztegzár idejének a kezdetén, a megtisztulásuk napján, és a hetedik napon is (3Mó 13:33; 14:8, 9). Ha a nazireusok beszennyeződtek, akkor azon a napon, amelyen megállapították a megtisztulásukat, meg kellett borotválniuk a fejüket (4Mó 6:9). Egy fogságba esett nőnek, akit egy izraelita katona feleségül akart venni, meg kellett borotválnia a fejét (5Mó 21:12).

Nabukodonozor csapatai átmenetileg kopaszak lettek Tírusz szárazföldi városának ádáz és kimerítő ostromakor. Jehova azt mondta Ezékielnek, hogy Nabukodonozor hadseregében „minden fej megkopaszodott, és minden váll lehorzsolódott” a ’nagy szolgálat’ miatt, amikor is ítéletet hajtottak végre Tíruszon. Kopaszak lettek, mert a sisak kidörzsölte a fejüket, a válluk pedig lehorzsolódott az anyagoktól (melyek a tornyok és erődök építéséhez voltak szükségesek) (Ez 26:7–12; 29:17, 18).

Az apostolok idejében néhány helyen, például Korintusz erkölcstelen városában, azoknak a nőknek, akiket házasságtörésen vagy paráznaságon kaptak, büntetésképpen le kellett borotválni a haját. A rabszolganőknek rövidre kellett vágniuk a hajukat. Pál nyilvánvalóan ezt a szokást használja fel egy szemléltetésében, amikor azt mondja, hogy ha egy nő fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál a keresztény gyülekezetben – bár a haja befedi a fejét –, akkor azzal ugyanúgy tiszteletlenséget mutat Isten főségi elrendezése iránt, mintha teljesen leborotválná a haját (1Ko 11:3–10).