BÉCALEL

(Isten árnyékában [oltalmában]):

1. Mesterember, akinek az irányításával épült a hajlék, és készültek el a kézműves munkák; ’Húr fiának, Urinak a fia Júda törzséből’ (2Mó 31:1, 2; 1Kr 2:20). Maga Jehova nevezte ki Bécalelt, és ezt ígérte: „Betöltöm őt Isten szellemével, hogy legyen benne bölcsesség, értelem, ismeret, és értsen mindenféle mesterséghez, hogy mindenfélét tervezzen, és aranyat, ezüstöt meg rezet munkáljon meg, kövekkel dolgozzon, hogy foglalatba tegye azokat, és fát munkáljon meg, hogy mindenféle terméket készítsen” (2Mó 31:3–5; 35:30–33). A „készséges szívű” emberek olyan bőkezűen adományoztak drága anyagokat – hogy legyen mivel dolgoznia Bécalelnek –, hogy „még sok is volt” (2Mó 35:4–9, 20–29; 36:3–7).

Bécalel fő segédje Oholiáb volt (2Mó 31:6), és még sok „bölcs szívű” személy dolgozott velük, de a bonyolult munka irányításának a felelőssége Bécalelre hárult (2Mó 35:10–19, 25, 26, 34; 36:1, 2). Ez nyilvánvaló az egyes és többes szám váltakozásából: az egyes szám Bécalelre utal, a többes szám pedig a segítőire (2Mó 36–39.). Mivel Bécalel sok mindenhez értett, és ’Isten betöltötte őt szellemével’ (2Mó 35:31), képes volt felvigyázni a sátorlapok és a hímzésük; az arany- és rézhorgok; a külső bőrtakarók és az arannyal bevont deszkakeretek; a belső lepel (2Mó 36.); az arannyal bevont, kerubokkal díszített szövetségláda; az asztal és a rajta lévő eszközök; az arany lámpatartó és a füstölőoltár; az előírt felkenetési olaj és a füstölőszer (2Mó 37.); az égő felajánlás oltárának; a rézmedence és a hozzá való állvány; az udvar (2Mó 38.); az efód és a hozzá tartozó, drágakövekkel kirakott melltáska; valamint a papi köntösök elkészítését (2Mó 39.). Amikor Salamon 475 évvel később trónra került, a sátorhajlék, a szövetségláda és a rézoltár még mindig használatban volt (2Kr 1:1–6).

2. Egyike Pahat-Moáb fiainak, akik Ezsdrás buzdítására elbocsátották idegen feleségeiket a fiaikkal együtt (Ezs 10:30, 44).