BILDÁD

Jób három társa közül az egyik, akit suahitának neveznek; Suahnak, Ábrahám és Ketura fiának a leszármazottja (Jób 2:11; 1Mó 25:2; 1Kr 1:32). A háromkörös vitában másodikként soron következő Bildád többnyire az Elifáz által felvetett általános témát folytatta. Beszédei rövidebbek és csípősebbek voltak, de azért nem annyira, mint Cófáréi. Bildád volt az első, aki azzal vádolta Jób gyermekeit, hogy helytelenséget követtek el, és ezért megérdemelték a rájuk zúduló szerencsétlenséget. Téves érvelésként Bildád a következő szemléltetést használta: Miként a papiruszsás és a nád elpusztul víz nélkül, úgy jár ’mindaz, aki elfelejti Istent’. Ez a kijelentés önmagában helytálló volt, de annál inkább téves volt az, amire burkoltan célzott vele, vagyis hogy mindez az istenfélő Jóbra igaz (Jób 8.). Elifázhoz hasonlóan Bildád helytelenül úgy vélte, hogy olyan szenvedések érik Jóbot, mint a gonoszokat: „nem lesz utódja és leszármazottja népe között” – célozgatott Bildád szegény Jóbra (Jób 18.). Harmadik, rövidebb beszédével – amelyben úgy érvelt, hogy az ember „féreg” és „kukac”, s ennélfogva Isten szemében tisztátalan – a Jób három társától jövő „vigasz” befejeződött (Jób 25.). Bildádot végül két társával együtt Isten arra utasította, hogy mutassanak be égő áldozatot, és kérjék meg Jóbot, hogy imádkozzon értük (Jób 42:7–9).