KASSZIA

(héb.: qid·dáʹ; qecí·ʽáʹ):

Bár két héber szóval utalnak erre a növényre a Bibliában, a szír és a targum fordításokból az látszik, hogy ugyanarról a fáról, illetve annak terméséről van szó. A kassziafahéj (Cinnamomum cassia) egy olyan fa, amely napjainkban K-Ázsiában nő, és ugyanabból a családból való, mint a fahéjfa. Elérheti a 12 m-es magasságot, és fényes, kemény levelei vannak. Az ágainak belső kérge (amelyet cassia ligneának neveznek), miután bemetszették, elszárad, lehámlik és csővé hengeredik, amit aztán eladnak a piacon. A kassziafahéj kérge durvább, az illata pedig erősebb, mint a fahéjfa kérgéé. A bimbóját a szegfűszeghez hasonló módon használják ételkészítéshez, a virága pedig szárítva aromatikus füstölőszer.

Amikor a hajlékot építették, a szent felkenetési olajat „a legkiválóbb illatszerekből”, egyebek mellett kassziából készítették (2Mó 30:23–25). A kasszia kiemelkedő volt azok között a termékek között, amelyekkel Tírusz városának a kalmárai kereskedtek (Ez 27:19). A Zsoltárok 45:8 a qecí·ʽáʹ szót használja, amikor arról ír, hogy a király ruházata kellemes illatú az esküvője idején. Ez a szó ezenkívül csak Keciának a neveként fordul elő a Szentírásban, aki Jóbnak a felgyógyulása után született második lánya volt (Jób 42:14).