KELUB

(kosár; kalitka):

1. Júda leszármazottja; Súha fivére és Mehir apja (1Kr 4:1, 11). A név „Kelub”-ként való visszaadása a maszoréta szövegen alapul, és néhány fordításban is így jelenik meg (Kár., ÚV, ÚRB, IMIT). Ám a görög Septuaginta, a szír Pesitta és a latin Vulgata (Kelemen-féle szöveg) „Káleb”-nek nevezi, éppen ezért a Kat. és a KNB ezt a formát használja.

2. Apja Ezrinek, aki Dávid király uralma alatt a föld megművelésére szerződtetett munkások felvigyázójaként szolgált (1Kr 27:26).