KOLOSSZÉ

(feltehetően: ’roppant nagy [kolosszális]’):

Város Kis-Ázsia dny. részén. Pál apostol napjaiban Kolosszé az Ázsia nevű római tartományhoz tartozott, bár Frígia ókori területének részét alkotta. Jelenleg lakatlan vidék. A Lükhosz folyó völgye felső végének közelében feküdt, Laodiceától (a mai Denizli környékétől) kb. 18 km-re K-DK-re. A Lükhosz folyó völgye Kolosszé területén keskeny, és óriási sziklák szegélyezik, ám ény. irányba, a Lükhosz és a Meandrosz (Menderes) folyó találkozása felé haladva kiszélesedik. Ezen a völgyön keresztül vezetett az Efézusból és az Égei-tenger partjától K-re, egészen az Eufráteszig vivő fontos út. Kolosszétól út ágazott el Szárdisz és Pergamon felé ény. irányba. A római uralom alatt azonban megváltozott az úthálózat, és így Laodicea meg a szomszédos Hierápolisz (Kol 4:13) idővel felülmúlta Kolosszé jelentőségét. Ezzel együtt azért Kolosszé továbbra is ismert maradt mint textilipari központ, és híres volt szokatlan színű finom gyapjáról, melyet colossinusnak hívtak. A város az elhagyatott sztyeppvidék szélén feküdt, ahol juhnyájak legelésztek. D-re, mintegy 5 km-re a várostól a 2750 m-es Honaz daği (Cadmus-hegy) emelkedett a magasba. A hegyről származó hóolvadék táplálta a Kolosszé környéki folyókat.

Frígek is jelen voltak i. sz. 33 pünkösdjén Jeruzsálemben, és közülük néhányan talán Kolosszéból érkeztek (Cs 2:10). Jóllehet Kolosszé a k–ny. főútvonal mentén feküdt, a legtöbb tudós úgy véli, hogy Pál egy ettől északabbra lévő úton ment a harmadik misszionáriusi útja során, amikor szárazföldön jutott el Efézusba (Cs 18:22, 23; 19:1). A kolosszéiaknak írt leveléből az derül ki, hogy nem látogatott el Kolosszéba, és hogy az ottani gyülekezet Epafrász munkájának a gyümölcse volt, akit Pál úgy jellemzett, mint az őt és munkatársait képviselő személyt, aki hűséggel szolgál a Kolosszéban lévő hívőkért (Kol 1:7, 8; 2:1; 4:12). Pál azonban számos kolosszéi keresztényt ismert. Név szerint említi Onézimuszt, Arkippuszt, Filemont és Appiát (Kol 4:9, 17; Flm 1, 2, 10–12).

Kolosszé eredeti, fríg lakosságán kívül a városban görögök és zsidók is éltek. (Vö.: Kol 3:11.) Az első frígek erőteljesen vonzódtak a spiritiszta fanatizmushoz, a görögök meg rengeteg spekulációba és filozófiai vitába merültek, míg a zsidók a mózesi törvényt és annak étrendjét, illetve sabbatra vonatkozó előírásait hangoztatták. Pál mindezekkel a viselkedésformákkal kapcsolatban tanácsot adott a Kolosszéban lévő gyülekezetnek (Kol 2:4, 8, 16, 18, 20–23).