MESTEREMBER

Olyan személy, aki jártas valamilyen művészetben vagy mesterségben. A héber chá·rásʹ kifejezést a legtöbbször az általános „mesterember” szóval adják vissza, de ha valamilyen anyagnév áll előtte, akkor konkrétabban fordítják, például „fa- és fémmunkás” (5Mó 27:15), ’famunkás és kőműves’ (2Sá 5:11), „kovács”, „fafaragó” (Ézs 44:12, 13; 1Sá 13:19), valamint valaminek a ’készítője’ (Ézs 45:16). Azt, hogy mennyi mindent foglalt magában a ’mesterség’ kifejezés, jól szemlélteti, hogy a Bécalelről és Oholiábról szóló beszámoló szerint mindketten értettek a fémekkel, értékes kövekkel és fával való munkához, valamint a szövéshez, a festéshez és „mindenféle mesterséghez” (2Mó 35:30–35; lásd még: 2Ki 12:11, 12).

Sok mesterség egykor az otthoni teendők közé tartozott, melyet az átlagemberek végeztek el. Ilyen volt például a szerszámkészítés, az ácsmunka, a téglakészítés, a fonás, a szövés, a szövetekkel való munka, a fazekasság és az ékszerkészítés. A letelepült közösségekben azonban az emberek mesterségekre szakosodtak. Még az özönvíz előtt is voltak olyan emberek, akik egy bizonyos mesterségre szakosodtak (1Mó 4:21, 22). Nabukodonozor i. e. 617-ben Jeruzsálemből fogságba vitte Babilonba az összes mesterembert, valamint a fejedelmeket és a katonai mérnököket (2Ki 24:14, 16; Jr 24:1; 29:2). Voltak olyan városok, ahol azok a mesteremberek, akik ugyanabban a mesterségben voltak jártasak, a település ugyanazon részén laktak, és idővel társultak egymással. A szakmájukról lettek ismertek, és beleszólásuk volt a város ügyeibe (Ne 3:8, 31, 32; 11:35; Jr 37:21; Cs 19:24–41). Nem maradt fenn sok részlet arról, hogy hogyan dolgoztak ezek a szakosodott mesteremberek, kivéve egy leírást és egy ábrát Egyiptomból, amelyek élénken mutatják be a különböző mesterembereket munka közben.

A mózesi törvényben szereplő, bálványimádattal kapcsolatos tilalom visszatartotta a zsidókat attól, hogy az akkoriban elterjedt szokás szerint művészi szobrokat vagy dísztárgyakat készítsenek imádat céljából (2Mó 20:4; 5Mó 4:15–18; 27:15). Igen, az olyan nemzetek esetében, mint Asszíria és Babilónia a bálványimádat, valamint a művészet és a faragás tudománya kéz a kézben fejlődött (Zs 115:2, 4–8; Ézs 40:19, 20; 44:11–20; 46:1, 6, 7; Jr 10:2–5). Efézusban Demetriusz és más mesteremberek (vagy kézművesek; gör.: te·khniʹtai) abból éltek, hogy ezüst Artemisz-szentélyeket készítettek (Cs 19:24–27).

Az egyes mesterségekkel kapcsolatban lásd: ÁCS; FARAGÁS; FAZEKAS; FÉMMŰVES; FESTÉS; FONÁS; HÍMZÉS; KŐMŰVES; SZÖVÉS; TÉGLA; TÍMÁR.