CINTÁNYÉR

A bibliai időkben ezt az ütőhangszert, amely hasonlít a napjainkban használatos cintányérokhoz, együtt használták a hárfával, trombitával és más hangszerekkel (2Sá 6:5; 1Kr 15:28; 2Kr 5:12, 13). A cintányérokra használt két héber szó (cel·celímʹ és mecil·táʹjim) a cá·lalʹ alapszóból származik, amely azt jelenti, hogy ’megcsendül, remeg’ (1Sá 3:11; Ha 3:16). Az 1Krónikák 15:19 szerint a Jehova templománál használt cintányérok rézből készültek, de ezen felül nem ad további leírást a Biblia. Hogy milyenek lehettek azok a cintányérok, amelyekről a Biblia beszél, azt megmutathatja az az egy pár cintányér, melyet egy ókori egyiptomi sírboltban találtak. Ezen cintányérok átmérője kb. 14 cm, a közepükön fogantyúval, rézből készültek, melyet egy kevés ezüsttel ötvöztek.

A Zsoltárok 150:5 azt sugallja, hogy talán többfajta cintányért is használtak Izraelben. Ez a vers először a ’zengő cintányért’, majd a ’csattogó cintányért’ említi. Mivel ebben a zsoltárban a 3. és a 4. vers mindegyik verssora egy vagy több különböző hangszerről beszél, így az 5. vers két verssora ennek mintájára először egy kisebb, csengő hangú cintányérra utal, míg másodjára egy olyan nagyobb átmérőjű cintányért említ, amely, ha erőteljesen összeütik, hangosabb, mélyebb hangszínen szólal meg.

Pál apostol a ’csattogó cintányér’ szóképpel él, amikor arról beszél, hogy milyen sekélyes az a személy, aki ugyan nyelveken beszél, de nincs benne szeretet (1Ko 13:1). Ám a cintányérra történő többi utalás, a már említetteken kívül, mind Jehova imádatával kapcsolatos (1Kr 13:8; 16:5, 42; 25:1, 6; 2Kr 29:25; Ezs 3:10; Ne 12:27). Amikor a templomi szolgálatról volt szó, mindig képzett léviták játszottak a hangszereken (1Kr 16:4, 5, 42). Míg néhány tudós hajlik arra, hogy a cintányérokon csak léviták, sőt kizárólag papok játszottak, a Zsoltárok 150:1, 5 egy sokkal általánosabb használatot sugallhat: „Dicsérjétek Jahot! . . . Dicsérjétek őt. . . cintányérral!”