DÉUEL

(Isten ismerete; Isten ismeri, tudja):

Egy olyan személy, akinek a fia, Eliasáf, Gád törzsének fejedelmeként szolgált abban az időben, amikor Izrael a pusztában vándorolt (4Mó 1:14; 7:42, 47; 10:20). A maszoréta szöveg és a szír Pesitta ’Réuelnek’ nevezi a 4Mózes 2:14-ben. Ez valószínűleg az írnok hibájából fakadhat, ugyanis a héber „D” és „R” betűk nagyon hasonlóak, és a 4Mózes 2:14-ben a szamaritánus Pentateuchus, a latin Vulgata és több mint száz héber kézirat szerint csakugyan a „Déuel” név fordul elő.