ELISÁMA

(Istenem hallotta [odafigyelt]):

1. Az Efraim törzséből való Ammihud fia, Józsué nagyapja (4Mó 1:10; 2:18; 1Kr 7:26, 27). Elisáma egyike volt annak a 12 fejedelemnek, akiket Jehova Mózes és Áron megsegítésére rendelt, amikor megszámlálták Izraelben a hadköteles férfiakat. Elisáma állt a törzséből való sereg élén (4Mó 1:1–4, 17; 2:18; 10:22). A fejedelmekkel együtt is hozott ajándékot a hajlék felállítását követően, majd saját felajánlást is bemutatott a hetedik napon az oltár felavatására (4Mó 7:1, 2, 5, 10, 11, 48–53).

2. A Júda törzséből való Jekámia fia (1Kr 2:3, 41).

3. Dávidnak az egyik fia, aki Jeruzsálemben született. Ez az Elisáma a 2Sámuel 5:15-ben, az 1Krónikák 14:5-ben, valamint két héber kézirat szerint az 1Krónikák 3:6-ban Elisuaként szerepel. Általában az Elisua nevet tekintik helyesnek, mert az Elisáma név az 1Krónikák 3:8-ban újra előjön, és könnyen előfordulhatott, hogy írnoki hibából csúszott be a 6-os versbe. Ám mivel a héber maszoréta szöveg, a görög Septuaginta, a szír Pesitta és a latin Vulgata az „Elisáma” nevet említi az 1Krónikák 3:6-ban, ezt a formát tartották meg az Új világ fordításban és más fordításokban.

4. Dávidnak egy másik fia, aki Jeruzsálemben született (2Sá 5:16; 1Kr 3:8; 14:7).

5. Pap Josafát király idejében, aki lévitákkal és fejedelmekkel együtt ’körös-körül bejárta Júda összes városát, és tanított a nép között’ (2Kr 17:1, 7–9).

6. Joákim király udvarában szolgáló titkár (Jr 36:12, 20, 21).

7. Annak az Ismáelnek a nagyapja, aki orvul meggyilkolta a zsidó kormányzót, Gedáliát (2Ki 25:25; Jr 41:1–3).