ELICÁFÁN, ELCÁFÁN

(Isten[em] elrejtette [eltette kincsként]):

1. Áron nagybátyjának, Uzzielnek a fia, aki Mózes utasítására a fivérével, Misáellel kivitte Nádáb és Abihu holttestét a táboron kívülre (2Mó 6:22; 3Mó 10:4; 4Mó 3:30). Elicáfán volt a nemzetségfője egy lévita családnak, amelynek tagjairól külön megemlíti a Biblia, hogy Dávid és Ezékiás uralma idején szolgáltak (1Kr 15:8; 2Kr 29:13).

2. Parnák fia, és Zebulon fiainak fejedelme, aki azok között volt, akiket Jehova utasítására kineveztek, hogy osszák fel az Ígéret földjét örökség szerint (4Mó 34:25).