EURAKVILÓ

Egy ék. viharos szél. Ilyen szél csapott le arra a hajóra, amelyen Pál utazott a Szép kikötőből a Kréta d. partján fekvő kikötőbe, Főnixbe (Cs 27:14). Ez a szél – melyet a földközi-tengeri hajósok gregaleként ismernek – a leghevesebb abban a térségben, és rendkívül veszélyes a nagy vitorlákkal felszerelt hajókra nézve, hiszen azok könnyen felborulnak egy ilyen viharban. Ezért amikor a hajó nem tudott szembeszállni vagy szembefordulni a széllel, a tengerészek – mivel féltek, hogy zátonyra futnak, vagyis hogy a hajó megfeneklik az Afrika é. partja közelében lévő mozgó homokpadokon – „leengedték a kötélzetet, és úgy sodródtak tova” (Cs 27:15–17). A meteorológusok ötfajta gregalét ismernek, és ezek úgy keletkeznek, hogy a Líbia vagy a Gábeszi-öböl felett lévő alacsony légnyomású légtömegek miatt erős légáramlatok alakulnak ki Görögország felől. Az elfogadott szövegen alapuló bibliafordítások – például a King James Version –, „Euroklydonnak” hívják ezt a szelet (az euʹrosz [dk. v. k. szél] és a klüʹdón [a tenger hullámzása] szavak összetételéből). Ám a legjobb kéziratok némelyikében az Eu·ra·küʹlón szó szerepel, melyet úgy fordítanak, hogy „Eurakviló” (a latin eurus [k. ‹v. dk.› szél] és az aquilo [é. szél] szavak összetételéből). Az „Eurakviló” jobb fordítás, hiszen jelzi, hogy a szél K-ÉK felől fúj.