EUTIKUSZ

(szerencsés; sikeres):

Troászi fiatalember, akit a Biblia utolsóként említ azok között, akik csoda folytán életre keltek. Amikor Pál a harmadik misszionáriusi útja során ellátogatott Troászba, éjfélig meghosszabbította a testvéreknek tartott előadását. Eutikusz a fáradtságtól meg talán a sok lámpa keltette melegtől és a felső helyiségben levő zsúfoltságtól mély álomba merült, és lezuhant egy második emeleti ablakból. Az orvos Lukács, aki a Cselekedetek könyvét írta, és aki bizonyára szemtanúja volt az esetnek, arról számolt be, hogy Eutikusz nem pusztán eszméletlen volt, hanem „holtan emelték fel”. Pál hasonló módszert alkalmazott, mint Elizeus a sunemi asszony fiának feltámasztásakor, azaz ráborult Eutikuszra, és átölelte. Aztán azt mondta, hogy ’ne lármázzanak, hiszen benne van a lelke’, vagyis visszatért belé az élet (Cs 20:7–12; lásd még: 2Ki 4:34).