ZSAROLÁS

Valamilyen dolognak jogtalan megfélemlítés által történő elvétele, megszerzése egy olyan személytől, aki ezt nem akarja, vagy nem hajlandó rá; történhet erőszakkal, fenyegetéssel vagy a hatalommal való visszaélés bármilyen más formájával. A ’zsarolónak’ fordított görög szó (harʹpax) alapvetően azt jelenti, hogy ’rabló’ (1Ko 5:10, Kat., B.–D.). A Biblia többször is arra figyelmeztet, hogy ne törekedjen senki tisztességtelen haszon megszerzésére, különösen azok ne, akik valamilyen hivatali tisztségben vagy felelősségteljes állásban vannak (2Mó 18:21; Pl 1:19; 15:27).

Mindazonáltal, amikor Palesztina római uralom alatt állt, a zsidó adószedők gyakran megzsarolták az embereket. A pozíciójuknál fogva rengeteg lehetőségük volt arra, hogy a nép rovására tisztességtelenül meggazdagodjanak (kétségtelenül a római feljebbvalóikkal együtt). Talán erre utalt Jézus az egyik szemléltetésében, amikor arról beszélt, hogy egy önmaga szemében igazságos farizeus egy adószedő mellett imádkozott, és dicsérte magát Isten előtt, amiért ő maga nem zsaroló (Lk 18:11). Keresztelő János ezt a tanácsot adta azoknak az adószedőknek, akik odamentek hozzá, és megkérdezték, hogy mit kell tenniük: „Ne követeljetek semmi többet, mint ami az adóösszeg” (Lk 3:13).

Amikor Zákeus, egy gazdag főadószedő vendégül látta az otthonában Jézust, megbánta a korábbi bűnös tetteit, és megtért. Ezt mondta: „bármit zsaroltam is ki valakitől hamis vádolással, négyszeresen visszatérítem” (Lk 19:2, 8; lásd: VÁD). Ám a Törvény szerint, ha valaki megbánt egy ilyen bűnt, és beismerte a bűnösségét, akkor csak 120 százalékot kellett visszafizetnie annak, akivel szemben csalást követett el (3Mó 6:2–5).

A Keresztény Görög Iratokban a zsarolás olyan dolgokkal van együtt felsorolva, mint a paráznaság, házasságtörés, bálványimádás, kapzsiság, lopás, részegesség, szidalmazás és a homoszexualitás. Az, aki ilyeneket gyakorol, nem léphet be Isten Királyságába. Pál apostol azt írta a korintuszi gyülekezetnek, hogy korábban közülük néhányan ilyeneket gyakoroltak, de tisztára lettek mosva. A világban nem tudtak minden ilyen személyt elkerülni, ám meg kellett szakítaniuk a kapcsolatot mindenkivel, aki magát „testvérnek” nevezte, de ilyeneket tett; ezeket a személyeket ki kellett közösíteni a gyülekezetből (1Ko 5:9–11; 6:9–11).

A Pál apostollal történtek megmutatják, hogyan tekintik a keresztények a megvesztegetést és a zsarolást. A római kormányzó, Félix megpróbált pénzt kizsarolni Páltól úgy, hogy elnyújtotta az őrizetét két évre. Pál tisztában volt ezzel, de nem ajánlott fel Félixnek semmit. Végül Félix utódja a kormányzói székben Fesztusz lett (Cs 24:26, 27).