TÖMJÉN

A tömjénfa (Boswellia) nemzetséghez tartozó különböző fáknak és cserjéknek a gyantája, amelyek rokonságban állnak a terpentin-, azaz terebintfával, valamint egyes balzsamot és mirhát adó fákkal. Ezek Afrika és Ázsia némely részein honosak. A tömjénnek fordított héber szó (levó·náʹ) egy olyan alapszóból származik, amelynek a jelentése: ’fehérnek lenni’, ami nyilvánvalóan a tömjén tejhez hasonló színéből adódik. A görög liʹba·nosz szó ebből a héber szóból ered.

Bár az Énekek éneke nyilván jelképes értelemben utal „a tömjénnek halmára”, azért ez azt is mutathatja, hogy Salamon király ligeteiben voltak tömjénfák (Én 4:6, 12–16; Pr 2:5). A tömjén fontos termék volt, amelyet a keleti kereskedők karavánjai szállítottak a tömjénúton D-Arábiából egészen a Földközi-tenger közelében fekvő Gázáig, valamint Damaszkuszig. A bibliai beszámolókból arra következtethetünk, hogy a tömjén ezen az úton került Palesztinába, méghozzá Sábából (Ézs 60:6; Jr 6:20).

A tömjént úgy nyerik, hogy egymás után többször is bemetszik a fa kérgét, vagy bizonyos időközönként lehántják, ami által fehér nedv (több bemetszés után sárga v. vörös foltok láthatók benne) kezd szivárogni, amely kb. 2,5 cm hosszú cseppekké formálódik. Begyűjtésekor a tömjén kisebb illatos, mézgás gyantadarabokból vagy -gyöngyökből áll, amelyeknek kesernyés az ízük, és kellemes illatot árasztanak, amikor égetik őket (Én 3:6).

Az Énekek énekében található utalásokon kívül a tömjén a Héber Iratokban rendszeresen az imádattal összefüggésben jelenik meg. (Vö.: 2Ko 2:14–16.) A szentélynél használt szent füstölőszernek az összetevői közé tartozott (2Mó 30:34–38), ezenkívül rátették a gabonafelajánlásra (3Mó 2:1, 2, 15, 16; 6:15; Jr 17:26; 41:4, 5) és a szentélyben lévő jelenlét kenyerének mindegyik sorára (3Mó 24:7). De nem volt szabad rátenni a bűnért való felajánlásra (3Mó 5:11), sem a ’féltékenységért való gabonafelajánlásra’ (4Mó 5:15). Nyilván azért nem, mert ez utóbbi felajánlások valamilyen bűnnel vagy vétekkel voltak kapcsolatban, és nem Jehovának szánt dicséret- vagy hálaáldozatok voltak.

A Biblia leírja, hogy a babiloni száműzetésből való visszatérés után tömjént tároltak a felújított templom épületeiben (1Kr 9:29; Ne 13:5, 9). A keleti asztrológusok, akik meglátogatták a gyermek Jézust, tömjént is vittek magukkal (Mt 2:11). A Szentírás azok között az árucikkek között említi, amelyeket eladtak Nagy Babilonnak még a pusztulása előtt (Je 18:8–13). A Jelenések 8:3, 5-ben az égi füstölőedénynek visszaadott görög szó a li·ba·nó·toszʹ, és abból a héber szóból származik, amelynek a jelentése: ’tömjén’.

Ézsaiás próféta feljegyezte, hogy Jehova nem fogadja szívesen, ha olyan valaki visz neki ajándékot, és mutat be tömjént, aki elveti a Szavát (Ézs 66:3).