TÜZELŐ

Szó szerint ’a tűz eledele’ (Ézs 9:19; Ez 15:4). A Biblia konkrétan megemlít tüzelőanyagokat, ezek között szerepel például a faszén (Ézs 47:14; Jn 18:18), a káka (Jób 41:20), a tövis (Pr 7:6), a fa (Jzs 9:27; Ézs 44:14–16; Jr 7:18), továbbá a szőlőtő is (Ez 15:6). Ezenkívül a lámpákban leginkább olívaolajat égettek (2Mó 27:20; Mt 25:3, 4). Az izraeliták legfőbb tüzelőanyaga a fa volt, vagy a természetes formájában, vagy faszénként. Fűtéshez rendszerint faszenet használtak, melyet szénserpenyőkben égettek (Jr 36:22). De nem mindig használtak tűztartókat, amikor faszenet égettek; nyilvánvalóan Jézus Krisztus sem használt ilyet, amikor a feltámadása után faszéntűzön reggelit készített (Jn 21:9, 10; lásd: FASZÉN).

Annak bemutatására, hogy mennyire szörnyű állapotok lesznek Jeruzsálem ostromakor, Ezékiel azt az utasítást kapta, hogy emberi ürüléket használjon tüzelőanyagként. Amikor azonban Ezékiel ódzkodott ettől, Jehova megengedte neki, hogy marhaganéjdarabokat használjon helyette (Ez 4:8, 12–15). A Közel-Keleten még ma is használnak néhányan szárított marhaganéjt tüzelőanyagként, mert alig van fa, de ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy az izraeliták rendszeresen használták volna, különösen mivel az ókori Palesztinában sokkal több fa volt, mint manapság.