KEMENCE

1. Ércek kiolvasztására, 2. előzőleg kiolvasztott fémek öntése és kovácsolása céljából történő olvasztásra, valamint 3. agyagégetésre szolgáló építmény. A bibliai időkben a kemencék téglából vagy kőből készültek. Tell-Kaszílében, Tel-Aviv-Jaffa é. külterületén és Gázától D-re, Tell-Dzsemmében (Tel-Gamma) találtak kör alakú rézkemencéket, melyek a feltételezések szerint a bírák idejéből származnak. Ezek a kemencék nagy, sártéglából készült csövekkel voltak ellátva, melyek levegőt vezettek a tűztérbe. A rezet tartalmazó agyag olvasztótégelyeket kőlapokra tették, és berakták őket a kemence tüzébe, a hamura.

Dániel három hűséges társát Nabukodonozor bevettette egy tüzes kemencébe, mivel nem voltak hajlandók leborulni a király által felállíttatott aranyszobor előtt (Dá 3.). Azt, hogy ez egy különleges kemence volt-e, melyet erre a célra készítettek, vagy hogy ezt a kemencét használták-e egyéb, mindennapos dolgokra is, nem közli velünk a beszámoló.

A „kemence” szó alatt kenyérsütésre használt kemencét is érthettek (Hó 7:4; 3Mó 2:4).

Mivel Egyiptom a rabszolgaság kemény igájába fogta Izraelt, jelképes értelemben egy vaskemencéhez van hasonlítva (5Mó 4:20). Egy kemencében történő fémolvasztáshoz hasonlítja a Szentírás azt, hogy Isten kiöntötte haragját Izrael házára (Ez 22:18–22). A „kemence” szó más dolgokkal összehasonlítva vagy jelképes értelemben szerepel még a Példabeszédek 17:3-ban, 27:21-ben és a Zsoltárok 12:6-ban (’olvasztókemence’). (Lásd: ÉGETŐKEMENCE; FINOMÍTÁS, TISZTÍTÁS, OLVASZTÓ; SÜTŐKEMENCE.)