GÉBA

(domb):

Benjámin törzsének a városa, amelyet a kehátiták kaptak meg; egyike a 13 papi városnak (Jzs 18:21, 24; 21:17, 19; 1Kr 6:54, 60). Géba alighanem Júda királyságának az é. határánál feküdt, és innen ered a „Gébától egészen Beér-Sebáig” kifejezés (2Ki 23:8). Az ókori várost rendszerint a Dzseba nevű faluval azonosítják, amely a jeruzsálemi Templomhegytől alig 9 km-re É-ÉK-re terül el. Ezt a helyet egy meredek völgy választja el az ókori Mikmás feltételezett helyétől. A völgyben van két domb – meredek sziklafalakkal –, melyek talán azonosak a Bocéc, illetve Szené nevű, ’fogszerűen kiálló kőszirtekkel’; az egyik „Mikmás felé”, a másik „Géba felé” helyezkedett el (1Sá 14:4, 5).

Gébának szerepe volt Saul király filiszteusok elleni hadjáratában. Jonatán nyilván az apja, Saul utasítására verte meg a filiszteusok Gébában lévő „helyőrségét” (1Sá 13:3, 4). Megtorlásképpen a filiszteusok nagy erőkkel Mikmásba vonultak. Erre sok izraelita félelmében elrejtőzött, és voltak, akik még a Jordánon is átkeltek (1Sá 13:5–7). Később Jonatán Gébából a filiszteusok előőrséhez ment, és kétségkívül ’Mikmás szorosának’ a szélénél állt meg. Majd Jonatán és a fegyverhordozója egymást segítve négykézláb felkapaszkodott a meredek úton egészen az előőrsig, és vagy 20 filiszteust ölt meg (1Sá 14:6–14; vö.: 1Sá 13:16, 23).

Évekkel később Asa király Ráma köveivel és épületfáival erősítette meg Gébát (1Ki 15:22; 2Kr 16:6). Ezután – a Biblia nem mondja, hogy mikor – Géba egyes lakosait száműzetésbe vitték Manahátba (1Kr 8:6). A Szanhérib vezette asszír sereg kétségkívül megállt Gébában Jeruzsálembe menet (Ézs 10:24, 28–32). A babiloni száműzetésből hazatelepülő zsidók között „Géba fiai” közül való emberek is voltak; a visszatérés után újra benépesítették Gébát (Ezs 2:1, 26; Ne 7:6, 30; 11:31; 12:29). Zakariás próféta a helyreállított Jeruzsálem magasztalására célozva úgy beszélt a Géba és Rimmon között elterülő, hegyes-dombos vidékről, mint ami olyan alacsony lesz, akár az Araba (Za 14:10; lásd: GIBEA 3.).