A régészet hasznos volta

A BIBLIA tanulmányozói fontosnak tartják a régészetet. Miért? Azért, mert sok esetben a régészeti leletek segítettek abban, hogy még jobban megértsük a bibliai időkben szokásos életet, és azokat a nyelveket, amelyeken a Szentírást eredetileg írták.

A régészeti leletek időnként még el is hallgattatták azokat, akik bírálták bizonyos eseményeknek vagy kijelentéseknek a pontosságát, amelyek a Bibliában lettek feljegyezve. Például volt-e Belsazár nevű babilóniai király és Szargon nevű asszír király? A XIX. századig ezeket a neveket csak a bibliai feljegyzésekből ismerték (Ézs 20:1; Dá 5:1). Ám Szargon palotájának a feltárása Horszábádban és a ma már híres Nabú-naid-krónika alátámasztotta ezeknek az uralkodóknak a történelmi valóságát.

Ez nem jelenti azt, hogy a régészeti feltárásokon múlik, hogy hitelesek-e a Bibliában leírtak. Egy izraeli régész, Yohanan Aharoni megjegyezte: „Amikor történelmi vagy történelem-földrajzi magyarázatokra kerül sor, az archeológusnak ki kell lépnie az egzakt tudomány birodalmából, és meg kell bíznia véleményekben és feltevésekben, hogy átfogó történelmi képet kapjon.” Éppen ezért, amikor a régészek elemzik a leleteiket, időnként ellentmondásba kerülnek a Bibliával.

Vajon emiatt kétségeink támadjanak a Biblia hitelességét illetően? Semmiképpen se. Az olyan hit, amely csupán a régészeti leletek értelmezésére épül, bizony ingatag. Annak bizonyítékát, hogy a Biblia Istentől ihletett, magában a Bibliában találhatjuk meg, nem a régészetben.