HARÓD

(remegés, rettegés):

Egy kút (azaz forrás, ugyanis általában ezt jelenti a héber szó, jóllehet a ’kút’ és a ’forrás’ jelentésű héber szavakat időnként úgy használják, mint amelyek egymással felcserélhetőek; vö.: 1Mó 16:7, 14; 24:11, 13), amelynek a közelében a Gedeon irányítása alatt álló izraelita hadsereg táborozott, és ahol később próbára tették a 10 000 fősre csökkentett sereget. Ezt követően 300 férfi lett kiválasztva, hogy legyőzze a midiánitákat. A kút onnan kaphatta a nevét, hogy korábban 22 000 izraelita tért vissza a táborba, amiért ’félt és rettegett’ (Bí 7:1–7).

A hagyomány szerint Haród kútját egy Ain-Dzsálút (Majan-Haród) nevű forrással azonosítják, amely a Gilboa-hegy ény. nyúlványánál ered. G. A. Smith ismert tudós ezt az észrevételt tette Ain-Dzsálúttal kapcsolatban: „A forrás, amely mintegy tizenöt láb [kevesebb mint 5 m] széles és két láb [0,6 m] mély, a Gilboa-hegy lábánál tör elő. Főként ez a forrás és még két másik forrás [az Ain-el-Meijite és az Ain-Tubaun] táplál egy olyan patakot, amely elég erős sodrású ahhoz, hogy meghajtson hat-hét malmot. A patak mély medre és földművelésre alkalmas partvidéke egy jelentős árkot képez a Gilboa-hegy előtt, és lehetővé teszi, hogy a hegy védői megtartsák a lábuknál fakadó forrást, miközben az ellenség velük szemben helyezkedik el a síkságon. És ez a forrás létfontosságú számukra, mivel sem jobbra, sem balra, sem mögöttük nincs másutt ivóvíz . . . A patak lehetővé teszi a hegyen lévőknek, hogy a forrást is megtartsák, míg az ellenség ott van velük szemben a síkságon, ám elővigyázatosságra is int, hogy ne igyanak óvatlanul, hisz ezt az ellenség szeme láttára tennék, ugyanis a patak mentén lévő nádas és bokrok jó lehetőséget nyújtanak az ellenségnek a lesben állásra” (The Historical Geography of the Holy Land. London, 1968, 258. o.).