TYÚK

(gör.: orʹnisz):

A Héber Iratokban nincs utalás a házi tyúkra (Gallus domesticus), de a Keresztény Görög Iratokban Jézus Krisztus beszélt róla az egyik hasonlatában. Elmondta, hogy miként a tyúk a védőszárnyai alá gyűjti a csibéit, úgy szerette volna ő is egybegyűjteni Jeruzsálem közömbös lakosait (Mt 23:37; Lk 13:34). Az itt használt görög szó (orʹnisz) egy tág értelmű kifejezés, ennélfogva bármilyen madarat jelölhet, legyen szó akár háziasítottról, akár nem háziasítottról. Az attikai görög nyelvjárásban azonban általában tyúkot jelentett, ugyanis ez volt a legelterjedtebb és leghasznosabb házi szárnyas. Jézus egyszer utalt arra, hogy egy fiú tojást kér az apjától (Lk 11:11, 12), ami azt mutatja, hogy Palesztinában az idő tájt sok házi tyúk volt. (Lásd: KAKAS.) A magyar „ornitológia” (az állattannak a madarakkal foglalkozó ága) szó a görög orʹnisz (birtokos alakja: orʹni·thosz) szóból ered.

Bizonyos rabbinikus törvények tiltották az olyan tojás megevését, amelyet a tyúk sabbatnapon tojt, mivel úgy tartották, hogy ez a tyúk részéről munkával járt; más törvények azonban megengedték a tojás fogyasztását, ha azt olyan tyúk tojta, amelyet a húsáért, és nem a tojásáért tartottak (Babilóniai Talmud. Béca 2a, b). De a Biblia nem ír ilyen szabályokról.