HOBÁB

(feltehetően: ’dédelgetett’):

Mózes sógora; a keniták törzséből való midiánita Réuel (Jetró) fia (4Mó 10:29; 2Mó 3:1; Bí 1:16). Amikor elérkezett az ideje, hogy az izraeliták a Sínai-hegy térségéből elmenjenek az Ígéret földje felé, Mózes arra kérte Hobábot, hogy kísérje el őket, legyen a nemzet ’szeme’, felderítője, ugyanis jól ismerte a környéket. Bár Hobáb eleinte vonakodott, minden bizonnyal elkísérte az izraelitákat, ugyanis a leszármazottai, a keniták Júda pusztájában telepedtek le, Arádtól D-re, és a beszámoló szerint még mindig éltek közülük azon a területen Saul és Dávid idejében (4Mó 10:29–32; Bí 1:16; 1Sá 15:6; 27:10; 30:26, 29).

A maszoréta szöveg a Bírák 4:11-ben azonban Mózest Hobáb vejeként azonosítja (ÚV, Yg, Ro, Da, JP, Mo, AT). Tehát elképzelhető, hogy a Hobáb név két különböző egyénre is utal, Mózes apósára és a sógorára is. Hogy ez nem zárható ki teljesen, az abból is látszik, hogy Mózes apósának nem csak egy neve volt. (Vö.: 2Mó 2:16–22; 3:1.)

Másrészt viszont, ha Hobáb csak Réuel fiának, Mózes sógorának volt a neve, akkor az, hogy a beszámoló Mózesre Hobáb vejeként utal, biztos azt jelenti, hogy Hobábot az apja, vagyis Réuel képviselőjének tekintették, aki addigra valószínűleg már meghalt. (Lásd: JETRÓ; KENITÁK.)