SZENTEK

Azok, akik tiszták, mégpedig leginkább szellemi vagy erkölcsi értelemben; azokra a személyekre is utalnak ezzel a szóval, akik Isten szolgálatára lettek elkülönítve, akár az égben, akár a földön.

Jehova páratlan a tisztaságban és az igazságosságban, ő a Legszentebb (Hó 11:12). Gyakran nevezik úgy, hogy „Izrael Szentje” (2Ki 19:22; Zs 71:22; 89:18). János apostol ezt mondta a keresztény gyülekezetben lévő társainak: „Nektek pedig felkenetésetek van a szenttől” (1Jn 2:20). A Cselekedetek 3:14 Jézus Krisztusra mondja azt, hogy ’a szent és igazságos’. Jehova égi angyalai szentek, teljesen Isten szolgálatára szentelt személyek, tiszták és igazságosak (Lk 9:26; Cs 10:22).

Az ókorban: Azokat is ’szentnek’ nevezik, akiket a földön élő emberek közül elkülönítettek Isten szolgálatára (Zs 34:9). Izrael Isten különleges tulajdonává vált, és mint nemzet szent volt előtte, mivel szövetséges kapcsolatba került vele. Ezért volt az, hogy akik tisztátalanságot vagy helytelenséget gyakoroltak, azok beszennyezték a nemzetet, és Jehova nemtetszését vonták rá, hacsak nem távolították el őket. Ezt jól példázza a kapzsi és engedetlen Ákán esete, akinek a bűne nyomorúságot hozott Izraelre, míg le nem leplezték és halálra nem kövezték (Jzs 7.).

Áron, akit a szent felkenetési olajjal kentek fel, hogy a nemzet főpapja legyen, egy különleges, rendkívüli értelemben volt szent (Zs 106:16). Ennek megfelelően a tisztségével magas követelmények jártak együtt (3Mó 21:1–15; figyeld meg továbbá a 16–23. v.-et, mi tett egy papot alkalmatlanná a szolgálatra; lásd: FŐPAP). A főpap bűne (például, ha tévesen ítélt egy ügyben) a népet is vétkessé tehette, és ilyenkor egy fiatal bika feláldozásával kellett engesztelést szerezni, ugyanazzal az áldozattal, amelyet akkor kellett bemutatni, ha az egész közösség hibát követett el (3Mó 4:3, 13, 14).

Keresztény szentek: Azok, akik az új szövetség által kerültek kapcsolatba Istennel, meg lettek szentelve, tisztítva, és Isten kizárólagos szolgálatára lettek elkülönítve ’a szövetség vére’, vagyis Jézus Krisztus kiontott vére által (Héb 10:29; 13:20). Ily módon ők ’szenteknek’ tekinthetők. Következésképpen nem egy ember vagy egy szervezet rendeletére lesznek ’szentek’, hanem Isten által, aki szövetségre lép velük Jézus Krisztus vére révén. A „szentek” kifejezés nem csupán néhány személyre vonatkozik, akiknek különleges szentséget tulajdonítanak, hanem mindazokra, akik az előbb említett módon egységbe kerülnek Krisztussal és örököstársaivá válnak. Valamint a Biblia a megszentelt földi életútjuk kezdetétől nevezi így őket, nem pedig attól kezdve, hogy meghalnak. Péter azt mondja, hogy szenteknek kell lenniük, mert Isten is szent (1Pt 1:15, 16; 3Mó 11:44). A Szentírás gyakran Krisztusnak a gyülekezetekben lévő összes szellemi testvérét ’szenteknek’ nevezi (Cs 9:13; 26:10; Ró 1:7; 12:13; 2Ko 1:1; 13:13).

Krisztus feleségeként az egész gyülekezet úgy van ábrázolva, hogy fényes, tiszta, finom lenvászonba öltözött, mely „a szentek igazságos cselekedeteit jelenti” (Je 19:7, 8). Egy látomásban Sátán, az Ördög jelképes politikai ’vadállata’ e személyek ellen visel háborút, míg azok a földön vannak (Je 13:3, 7). Ezáltal a szentek kitartása kemény próba alá kerül, de Isten parancsolatainak megtartásával és a Jézusba vetett hit által győzelmet aratnak (Je 13:10; 14:12).

Reménységük: Egy párhuzamos látomásban Dániel egy vadállatot látott, amely Isten szentjei ellen hadakozott; ezután egy bírósági jelenet következett, ahol az Öregkorú igazságot szolgáltatott a szentjeinek, és időtlen időkig tartó Királyságot adott nekik, „királyságot, uralkodói hatalmat és az egész ég alatt lévő királyságok fenségét” (Dá 7:21, 22, 27).

Ezek a „szentek”, amíg a földön vannak, nem uralkodnak királyként, meg kell várniuk, amíg csatlakoznak Krisztushoz az égben (Ef 1:18–21). Először ’győztessé’ kell válniuk (Je 3:21; vö.: Je 2:26, 27; 3:5, 12). Papok lesznek és királyokként fognak uralkodni Krisztussal az ezeréves uralom alatt (Je 20:4, 6). Pál apostol kijelenti, hogy a szentek a világot fogják ítélni, sőt angyalokat, vagyis nyilvánvalóan részt fognak venni az ítélet-végrehajtásban a gonoszok felett (1Ko 6:2, 3; Je 2:26, 27).

Támadás ’a szentek tábora’ ellen: A Jelenések 20:7–9-ben meg lett jövendölve, hogy Sátán, az Ördög háborúba vezeti a nemzeteket ’a szentek tábora és a szeretett város’ ellen Krisztus ezeréves uralmának végén. A prófécia nyilván arra utal, hogy a földön lázadás tör ki amiatt, hogy Isten Királysága jogosan uralkodik-e a föld felett, ami egyben támadás is a „szentek” ellen. Ebben a szövegkörnyezetben a „szentek” egyértelműen azokat jelentik, akik a helyreállított emberiségből megőrzik a feddhetetlenségüket Isten és a Messiás-Király előtt. (Lásd: SZENTSÉG.)