ITAMÁR

(feltehetően: ’a pálmafa atyja [v. fivére]’):

Áronnak a negyedikként említett fia (2Mó 6:23; 4Mó 26:60; 1Kr 6:3). Miután felvigyázta a hajlék részeinek a leltárba vételét, Itamárt, az apját és a fivéreit a 2Mózes 29. fejezetében részletezett szertartás szerint beiktatták papnak (2Mó 28:1; 38:21; 40:12–15). Amikor két bátyja, Nádáb és Abihu meghalt, amiért „törvénytelen tüzet” ajánlottak fel, Itamárnak és harmadik fivérének, Eleázárnak megmondták, hogy ne gyászolják őket. Később Itamárnak és Eleázárnak egyre több papi teendője lett, ahogy Jehova fokozatosan feltárta azokat (3Mó 10:1–20). Itamár felvigyázta a gersonitáknak és méráritáknak a hajlékban végzett különféle szolgálatát (4Mó 3:2–4; 4:28, 33; 7:8).

Itamár leszármazottai továbbra is papokként szolgáltak, és Saul, Dávid meg Salamon uralkodásának idején az Itamár háznépéből való Éli leszármazottai voltak átmenetileg a főpapok. Amikor Dávid megszervezte a papi szolgálatot, a 24 papi osztályból 8 Itamár háznépéből való volt (1Kr 24:1–6; 1Sá 14:3; 22:9; lásd: FŐPAP). Itamár fiai szerepelnek a babiloni száműzetésből visszatért izraeliták atyai háznépeinek felsorolásában is (Ezs 8:2).