JAAZÁNJA

(Jehova odafordította fülét):

Júda királyságának a vége felé, úgy tűnik, eléggé népszerű név volt; mind a négy férfi, akit a Biblia ezen a néven említ, ugyanabban a rövid időszakban élt. A névre rábukkantak az 1-es számú lákisi levélben és egy Tell-en-Naszbéban talált pecséten is, amelyen a következő szavak olvashatók: „Jaazanjá, a király szolgája” (Tóth Kálmán: A régészet és a Biblia. 2. kiad. Budapest, 1982, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 153. o.). De nincs rá közvetlen bizonyíték, hogy ezek a feliratok az alábbi személyek közül bármelyikre is utalnának.

1. A rékábiták egyik vezetője. Akkor töltötte be ezt a tisztséget, amikor Jeremiás próféta Jehova parancsára próbára tette a rékábitákat azzal, hogy a templom egyik étkezőjébe vitte, és borral kínálta őket. Ezt ők visszautasították, engedelmeskedve annak a parancsnak, melyet több mint kétszáz évvel korábban mondott ősatyjuk, Jonadáb, Rékábnak a fia. Jehova ezért megígérte: „Nem vész ki Jonadábtól, Rékáb fiától a férfi, aki színem előtt álljon mindenkor.” Jaazánja egy másik Jeremiásnak volt a fia (Jr 35:1–10, 19).

2. Sáfán fia; az egyetlen név szerint említett személy a közül a 70 férfi közül, akik Ezékiel látomásában (i. e. 612) füstölőszert ajánlottak fel a bálványként imádott, faragott jelképeknek a jeruzsálemi templomban (Ez 8:1, 10, 11).

3. Azzur fia; egyike annak a 25 férfinak, akik Ezékiel látomásában Jehova templomának a k. kapujánál álltak. Jaazánja a társaival együtt ’ártalmas dolgokat forralt, és rossz tanácsot adott e város ellen’, ezért Ezékiel azt a parancsot kapta, hogy prófétáljon ellenük (Ez 11:1–4).

4. Egy rövid ideig Júda hadseregének egyik vezére volt rögtön azután, hogy a babilóniaiak lerombolták Jeruzsálemet. Jaazánja (Jezánia, ahogy néha írták a nevét) azok közt volt, akik készségesen támogatták Gedália kormányzónak a kinevezését (2Ki 25:23; Jr 40:7, 8). Feltehetően ott volt, amikor „a hadsereg vezérei mind” figyelmeztették Gedáliát arra, hogy Ismáel az életére akar törni. Miután Ismáel meggyilkolta Gedáliát, üldözőbe vették őt, és visszahozták azokat, akiket Ismáel foglyul ejtett (Jr 40:13, 14; 41:11–16). Jezánia azok között a vezetők között volt, akik megkérdezték Jeremiást, hogy mit tegyenek ezután, de végül nem fogadták meg a tanácsát, hanem Egyiptomba vitték azt a kevés embert, aki még megmaradt (2Ki 25:26; Jr 42:1–3, 8; 43:1–5). „Azária, Hosája fia” lehetséges, hogy a testvére Jaazánjának, de még valószínűbb, hogy ugyanaz a személy (Jr 43:2).