JÁFIA

(1., 2.: [Isten] ragyogjon fel; [Isten] felragyogott)

1. Lákis királya, aki csatlakozott seregeivel négy másik amorita királyhoz, hogy megbüntessék Gibeont, amiért békét kötött Izraellel (Jzs 10:3–5). Gibeon segélykiáltására Józsué a seregével mentőalakulatként érkezett Gilgálból. Az ezt követő csatában az izraeliták csapdába ejtették Jáfiát és szövetséges királyait Makkeda barlangjában. Később ő és a többiek ki lettek végezve, tetemeiket oszlopra akasztották napnyugtáig, majd bedobták őket éppen abba a barlangba, ahol korábban elrejtőztek (Jzs 10:6–27).

2. Dávid egyik fia, aki Jeruzsálemben született (2Sá 5:14, 15; 1Kr 3:7; 14:6).

3. Zebulon határvidéke (Jzs 19:10, 12). A mai Jafával (Jafiával) azonosítják, mely kevesebb mint 3 km-re DNy-ra van Názárettől.