JOÁKIM

(feltehetően: ’Jehova felemel’):

Két héber névnek (hosszabb forma: Jehó·já·qímʹ; rövidebb forma: Jó·já·qímʹ) a magyar megfelelője.

1. Egyike Júda utolsó királyainak; Jósiás fia, akit Zebida szült neki. Eredetileg Eljákimnak hívták (2Ki 23:34, 36; 1Kr 3:15). Joákim kb. 11 éves rossz uralmát (i. e. 628–618) igazságtalanság, elnyomás és gyilkosság jellemezte (2Kr 36:5; Jr 22:17; 52:2). Ráadásul uralkodása során Júdát sokszor háborgatták a káldeus, szír, moábita és ammonita rablócsapatok (2Ki 24:2).

Jósiás király halála után Júda népe valamilyen okból Eljákim öccsét, Joakházt tette meg királynak. Kb. három hónappal később Nékó fáraó elvitte fogságba Joakház királyt, és a 25 éves Eljákimot tette meg királynak, majd az új uralkodó nevét Joákimra változtatta. Nékó ezenkívül súlyos sarcot rótt ki Júda királyságára. Joákim király a sarcnak való ezüstöt és aranyat adó formájában szedte be az alattvalóitól (2Ki 23:34–36; 2Kr 36:3–5). Nem volt elég, hogy emiatt a népre már így is nagy anyagi teher hárult, Joákim ráadásul még terveket is készített, hogy új, fényűző palotát építsen. Valószínűleg a költségek csökkentése végett elnyomó módon nem adta meg a munkások bérét. Jehova ezért Jeremiás által bejelentette, hogy jaj ennek a gonosz uralkodónak, és megemlítette, hogy úgy fogják eltemetni, mint egy szamárcsődört (Jr 22:13–19).

Joákim uralkodásának elején Jeremiás figyelmeztetésül elmondta, hogy ha a nép nem bánja meg bűnét, Jeruzsálemet és a templomot el fogják pusztítani. A prófétát ezután halállal fenyegették, de egy befolyásos ember, Ahikám kiállt Jeremiás mellett, és megmentette a prófétát attól, hogy kárt tegyenek benne. Korábban Urija hasonló prófétálása olyannyira feldühítette Joákimot, hogy a király elhatározta, hogy megöli. Bár Urija félelmében Egyiptomba menekült, mégis utolérte a király haragja. Joákim visszahozatta Uriját, majd megölte karddal (Jr 26:1–24).

Joákim uralkodásának negyedik évében (i. e. 625) Nabukodonozor megverte a szír–palesztinai fennhatóságért vívott csatában Nékó fáraót. Erre az összecsapásra Karkemisnél került sor az Eufrátesz mellett, több mint 600 km-re É-ra Jeruzsálemtől (Jr 46:1, 2). Ugyanebben az évben kezdte el Jeremiás diktálni a titkárának, Báruknak azokat a szavakat, melyeket Jehova Izrael, Júda és az összes nemzet ellen mondott, s olyan üzenetek lettek így feljegyezve, amelyeknek a hirdetése már Jósiás uralkodásának a 13. évében megkezdődött és még ekkor is tartott (Joákim ebben az időben kb. hatéves volt). Közel egy évvel később, a kilencedik holdhónapban (kiszlév, november/december) felolvasták a tekercsből ezeket az üzeneteket Joákim király előtt. És amint Jehudi három-négy hasábot elolvasott, azt levágták, és bedobták a tűzbe, amely a király téli házának szénserpenyőjében égett. Hasábonként az egész tekercs a lángok martalékává lett. Joákim ügyet sem vetett három fejedelmének a könyörgésére, hogy ne égesse el a tekercset. Különösen azokat a prófétai szavakat kifogásolta, hogy Júdát elpusztítja Babilon királya. Ez arra enged következtetni, hogy Nabukodonozor még nem jött fel Jeruzsálem ellen, és még nem tette Joákimot a vazallusává (Jr 36:1–4, 21–29).

A 2Királyok 24:1 azt mutatja, hogy Nabukodonozor nyomást gyakorolt Júda királyára, „Joákim pedig a szolgája [v. vazallusa] lett, és három évig az is maradt. De aztán elfordult, és föllázadt ellene [Nabukodonozor ellen].” Dániel nyilván Joákim Babilon fennhatósága alatti vazallusságának erre a harmadik évére utal a Dániel 1:1-ben. Ez nem lehet Joákim Júda feletti 11 éves uralmának a harmadik éve, mivel Joákim ekkor nem Babilonnak, hanem az egyiptomi Nékó fáraónak a vazallusa volt. Joákim Júda feletti uralmának csak a negyedik évében következett be, hogy Nabukodonozor megdöntötte Egyiptomnak a Szíria–Palesztina fölötti hatalmát a Karkemisnél aratott győzelmével (i. e. 625 [vsz. niszán után]) (Jr 46:2). Mivel Joákim kb. 11 évi uralkodás után lázadt fel Babilon ellen, ami a bukásához vezetett, ezért a Babilon fennhatósága alatti vazallussága három évének mindenképpen az uralkodása nyolcadik évének a vége felé kellett kezdődnie, vagyis i. e. 620 elején.

Dániel a beszámolójában (1:1, 2) elmondja, hogy Nabukodonozor feljött Jeruzsálem ellen, ostrom alá vette, és Joákim a templom néhány felszerelési tárgyával együtt a babiloni király kezébe került. De a 2Királyok 24:10–15-ben található feljegyzés, amely leírja a babilóniaiak Jeruzsálem elleni ostromát, arról beszél, hogy Joákim fia, Joákin (akinek az uralma mindössze három hónapig és tíz napig tartott) volt az, aki végül megadta magát, és kiment a babilóniaiakhoz. Úgy tűnik tehát, hogy Joákim a város ostroma alatt meghalt, valószínűleg még az elején. Jehova próféciája, melyet Jeremiás által mondott (22:18, 19; 36:30), rámutatott, hogy Joákim nem fog tisztességes temetést kapni, és holtteste őrizetlenül marad Jeruzsálem kapuin kívül, kitéve a nappali hőségnek meg az éjszakai fagynak. Hogy milyen módon lett Joákim ’Nabukodonozor kezébe adva’ (Dá 1:2), az nem derül ki. Talán abban az értelemben, hogy meghalt az ostrom idején, a fia pedig ezután kiment a babilóniaiakhoz, és fogságba vitték, így tehát Joákim leszármazottai Nabukodonozor miatt veszítették el királyságukat. Nem lehet igazán alátámasztani azt a zsidó hagyományt (melyet Josephus jegyzett fel), hogy Nabukodonozor ölte meg Joákimot, és ő adta ki a parancsot, hogy dobják a holttestét Jeruzsálem falain kívülre (A zsidók története. X. könyv, VI. fej., 3. bek.). Akármilyen úton-módon következett is be Joákim halála, úgy tűnik, hogy Nabukodonozor nem tudta felhasználni a magával hozott rézbilincseket, amelyeket Joákimnak szánt (2Kr 36:6).

Jeruzsálem ostroma után, Joákim vazallusságának a „harmadik évében” történt, hogy száműzetésbe hurcolták Dánielt Babilonba más júdaiakkal, köztük előkelő férfiakkal és a királyi család tagjaival együtt. Mivel nincs feljegyzés korábbi babiloni száműzetésről, ezért ez Joákinnak, Joákim utódjának rövid uralma alatt lehetett (2Ki 24:12–16; Jr 52:28).

Miután Joákim fia, Joákin megadta magát, Nabukodonozor Joákin nagybátyját, Sedékiást emelte Júda trónjára (2Kr 36:9, 10). Ezzel beteljesedett Jeremiás próféciája, hogy Joákimnak nem lesz senkije sem, aki Dávid trónján fog ülni (Jr 36:30). Joákim fia, Joákin mindössze három hónapot és tíz napot uralkodott.

2. A száműzetés után főpapként szolgáló Jésuának a fia; minden bizonnyal ő lett a főpap az apja után (Ne 12:10, 12, 26). Valószínűleg Ezsdrás visszatérésének idején töltötte be tisztségét (A zsidók története. XI. könyv, 5. fej., 1.). Ám később, Nehémiás megérkezésekor (i. e. 455) már Joákim fia, Eliásib volt a főpap (Ne 3:1).