UGRÓEGÉR

(héb.: ʽakh·bárʹ):

A héber ʽakh·bárʹ szóról, melyet az „egér”, „patkány”, „ugróegér” és „ugró rágcsáló” szavakkal fordítanak, sok tudós úgy gondolja, hogy valószínűleg mindenféle patkányt, egeret és ezekhez hasonló állatot magában foglalhat, így ugróegeret is. Azonban Koehler és Baumgartner héber és arámi lexikonja erre a héber szóra az „ugróegér” jelentést adja meg.

Az ugróegér egy ugró rágcsáló, mely némiképp úgy néz ki, mint egy miniatűr kenguru, és még mindig megtalálható a Közel-Kelet száraz vidékein. Az egyiptomi ugróegér (Jaculus jaculus) testhossza 10-15 cm, a súlya pedig 50-70 g. A szeme és a füle nagy. A mellső végtagjai rövidek, a hátsók pedig olyan hosszúak, mint a testhosszának a kétharmada. Az állat leghosszabb testrésze a farka, mely ecsetszerű, kicsi bojtban végződik. Ez az éjszakai állat a sivatagos vidéket kedveli, a forró nappalokat földbe ásott üregben tölti, ám éjszaka, amikor hűvösebb van, előmerészkedik, hogy táplálékot szerezzen.

Jóllehet a Szír-sivatagban élő arabok esznek ugróegeret, az izraelitáknak a Törvény alapján tisztátalan volt (3Mó 11:29). De úgy tűnik, hogy a hitehagyott izraeliták figyelmen kívül hagyták a Törvénynek ezt a tiltását (Ézs 66:17, Rbi8, lábj.).

Az ugróegér pusztítja a gabonát és egyéb terményeket. Amikor a szent láda a filiszteusok földjén volt, Isten ugróegereket küldött oda, hogy pusztítsanak (1Sá 6:4, 5, 11, 18).