JEREMÓT

(a ’magas [felmagasztaltatott]’ jelentésű alapszóból):

1. Benjámin leszármazottja, mégpedig Benjámin fiának, Bekernek a vonalán (1Kr 7:6, 8).

2. Egy Jeruzsálemben élő háznép benjáminita feje; Beria „fiai”-nak egyike (1Kr 8:14–16, 28).

3. Lévi törzséből való férfi, Músi fia és Mérári unokája. Az atyai háznép, melyet Jeremót – nevét „Jerimót”-nak is írják – alapított, részt vett a léviták Dávid által újjászervezett szolgálati elrendezésében (1Kr 23:21, 23; 24:30, 31).

4. Hémán egyik fia a kehátita léviták ágából. Dávid uralma idején Jeremótot (Jerimótot) sors által kiválasztották, hogy a szentély zenészeinek 24 osztályából a 15.-nek a vezetője legyen (1Kr 6:33; 25:1, 4, 8, 9, 22).

5., 6., 7. Három izraelita – az egyik Elám, a másik Zattu, a harmadik pedig Báni fia –, akik elküldték idegen feleségeiket és fiaikat Ezsdrás napjaiban (Ezs 10:25–27, 29, 44).