JORDÁN

Az Ígéret földjének fő folyója, amely természetes határként szétválasztja Palesztina nagy részét k–ny. irányban (Jzs 22:25). Az ókorban a Jordán útja a Hula-medencéből kilépve indult, egy mára lecsapolt mocsaras vidékről, ahol egykor egy tó is volt. A Hula-medencétől É-ra lévő területen számos patak található, melyek a Jordán forrásai. A három jelentős folyó – K felől Ny felé haladva –, amelyeknek az egyesüléséből a Jordán ered a Nahr-Banjasz (Nahal-Hermon), a Nahr-el-Leddan (Nahal-Dan) és a Nahr-Haszbani (Nahal-Senir). K-ről két nagyobb mellékfolyó ömlik a Jordánba, a Jarmúk és a Jabbók. Napjainkban a Jordán nagy része rendkívül iszapos.

A Jordán, miután kilép a Hula-medencéből, békésen folydogál mintegy 3 km-en keresztül, de azután sebesen halad tovább bazaltszurdokokon át, és a Galileai-tengerbe ömlik. A Galileai-tenger d. végétől a folyó továbbkígyózik a Holt-tengerig kb. 320 km-en át, bár ez a távolság légvonalban hozzávetőlegesen csak 105 km (KÉP: 1. köt. 334. o.).

A Jordán az alatt a kb. 16 km alatt, amíg a Hula-medencétől eléri a Galileai-tengert, mintegy 270 m-t esik. A Galileai-tengertől a Holt-tengerig a Jordán még kb. 180 m-t ereszkedik, és ezen a folyószakaszon 27 lépcsős zuhatag található.

A Galileai-tengertől D-re a Jordán egy kb. 6–13 km széles völgyet szel át, de ez a völgyszélesség Jerikónál úgy 22 km-re nő. A folyó a völgy alacsonyabb szintjén (a Zór) – amely kb. 0,5–3 km széles – egy bozótos területen kanyarog ide-oda. Itt szőlő, leandercserje, tamariszkusz-, fűz- és nyárfa is nő. Az ókorban oroszlánok barangoltak ’a Jordán büszke sűrűjében’ (Jr 49:19; 50:44; Za 11:3). Máig élnek itt farkasok és sakálok. A nyarak rendkívül forróak és párásak ebben a sűrűben; a hőmérő higanyszála akár 40 °C-ig is felkúszik. Tavasszal pedig, amikor megindul a hóolvadás a Hermon-hegyen, a Jordán elárasztja a Zórt.

A völgy magasabban fekvő szintje (az el-Gór) legalább 46 m-rel emelkedik a Jordán sűrűje fölé, és ettől a sűrűtől az erózió miatt lepusztult, kopár, szürkés márgadombok választják el. Az el-Górnak a Galileai-tengertől D-re elterülő, mintegy 40 km hosszú része termékeny földterületet és legelőket ölel fel. Ezt leszámítva az el-Gór javarészt terméketlen vidék. Ábrahám és Lót napjaiban, Szodoma és Gomorra pusztulása előtt azonban a területnek nyilván jóval nagyobb része volt termékeny, különösen a Holt-tenger környéke (1Mó 13:10, 11).

A sekély víz, a megannyi zuhatag és örvény hajózhatatlanná teszi a Jordánt. Állítólag legalább 60 helyen lehet átkelni a folyón, ha nincs éppen áradás. Az ókorban katonai szempontból előnyös volt a Jordán gázlóit ellenőrzés alatt tartani, ugyanis elsősorban ezeken a helyeken lehetett átmenni a folyón (Bí 3:28; 12:5, 6).

A Jordánnak a Galileai-tenger alatti szakasza átlagosan 1–3 m mély és hozzávetőlegesen 27–30 m széles. Tavasszal viszont a folyó kilép a medréből, és olyankor sokkal szélesebb és mélyebb (Jzs 3:15). Áradás idején tulajdonképpen nem lett volna biztonságos az izraelita férfiaknak, nőknek és gyermekeknek átkelniük a Jordánon, főként nem Jerikó közelében. Azon a szakaszon az áramlatok olyan erősek, hogy napjainkban is előfordult, hogy fürdőzőket ragadott magával a folyó. De Jehova csoda útján gátat emelt a Jordánnak, és így az izraeliták átkelhettek a folyó száraz medrén (Jzs 3:14–17). Évszázadokkal később hasonló csoda történt egyszer Illéssel, amikor Elizeussal együtt volt, és egyszer Elizeussal is, amikor egymaga kelt át a folyón (2Ki 2:7, 8, 13, 14).

A Jordán szerepet játszott akkor is, amikor Naámán csoda útján meggyógyult. Miután a szolgái segítettek neki, hogy helyes nézőpontja legyen, Naámán – aki szerint Damaszkusz folyói jobbak voltak Izrael minden vizénél – engedelmesen megfürdött hétszer a Jordánban. Miután hetedszer is megfürdött a folyóban, kigyógyult a leprából (2Ki 5:10–14).

Az i. sz. I. században Keresztelő János sok bűnbánó zsidót merített alá a Jordán vizében. Ezenkívül kiváltsága volt megkeresztelni Jézust, Isten tökéletes Fiát ugyanebben a folyóban (Mt 3:1, 5, 6, 13–17; lásd: JORDÁN-KÖRNYÉK).