JOSAFÁT

(Jehova bíró):

A héber szövegben ennek a névnek két formája van (hosszabb forma: Jehó·sá·fátʹ; rövidebb forma: Jó·sá·fátʹ), magyarul csak egy: „Josafát”.

1. Dávid lojális harcosainak egyike; mitnita (1Kr 11:26, 43).

2. Pap, és egyike annak a hét embernek, akik a szövetségláda előtt mentek trombitálva, amikor azt Jeruzsálembe szállították (1Kr 15:24, 25).

3. Ahilud fia; emlékíró volt Dávid és Salamon uralkodása idején (2Sá 8:16; 20:24; 1Ki 4:3; 1Kr 18:15).

4. Salamon király 12 megbízottja közül az egyik; „Paruah fia”, aki az év egyik havában Issakár területéről élelemmel látta el a királyt és háznépét (1Ki 4:7, 17).

5. Júda királyának, Asának a fia; anyja Silhi leánya, Azuba. Josafát 35 éves korában követte apját a trónon, és uralma i. e. 936-tól kezdődően 25 évig tartott (1Ki 22:42; 2Kr 20:31). Aháb, Aházia és Jórám izraeli királyok idejében uralkodott (1Ki 22:41, 51; 2Ki 3:1, 2; 2Kr 17:3, 4). Stabilitás, jólét, dicsőség és a szomszédos országokkal való viszonylagos béke jellemezte uralkodását. Josafát ajándékokat kapott alattvalóitól, a filiszteusok és az arabok pedig adót fizettek neki (2Kr 17:5, 10, 11).

Elért eredményei: Josafát megszilárdította hatalmát azáltal, hogy seregeket helyezett Júda megerősített városaiba, és helyőrségeket állított Júda országába és Izrael azon területeire, melyeket apja, Asa foglalt el. Jeruzsálemben számos vitéz harcos szolgálta a király érdekeit, Júdában pedig Josafát megerősített helyeket és raktárvárosokat épített (2Kr 17:1, 2, 12–19).

Az északi királyságnak, Izraelnek a királyaival ellentétben Josafát nagy gondot fordított az igaz imádatra (2Kr 17:4). Néhány fejedelmet, lévitát és papot arra utasított, hogy tanítsák Jehova törvényét Júda városaiban (2Kr 17:7–9). Josafát szent felajánlásokat is megszentelt (2Ki 12:18), és személyesen járta be birodalmát, rávezetve alattvalóit, hogy térjenek vissza Jehovához, és legyenek hűek hozzá (2Kr 19:4). Josafát bátran hadjáratot folytatott a bálványimádat ellen, melyet Asa vezetett be (1Ki 22:46; 2Kr 17:6). De a magaslatokon bemutatott helytelen imádat olyannyira meghonosodott az izraeliták között, hogy Josafát erőfeszítései nem tudták gyökeresen kiirtani (1Ki 22:43; 2Kr 20:33).

Josafát uralma idején jobb bírósági rendszer létrehozását tapasztalhatták. Maga a király véste a bírók elméjébe, mennyire fontos a pártatlanság, és az, hogy ne engedjék magukat megvesztegetni, mivel nem emberért ítélnek, hanem Jehováért (2Kr 19:5–11).

Josafát olyan királynak bizonyult, aki Jehovára támaszkodik. Amikor Ammon, Moáb és Szeir hegyvidékének egyesült seregei fenyegették Júdát, alázatosan elismerte, hogy gyenge a nemzet ahhoz, hogy szembeszálljon ilyen veszéllyel, és Jehovához imádkozott segítségért. Ezután Jehova harcolt Júdáért, összezavarva az ellenség sorait, úgyhogy egymást mészárolták. Ezek után a környező nemzetek félni kezdtek, és Júda békének örvendett (2Kr 20:1–30).

Kapcsolata a tíztörzs-királysággal: Josafát békében élt az északi királysággal, sőt, ostoba módon házassági szövetségre lépett Ahábbal (1Ki 22:44; 2Kr 18:1). Emiatt több alkalommal is egyéb szövetségek megkötésére kényszerült Izrael királyságával.

Amikor látogatóban járt az északi királyságban valamivel azután, hogy elsőszülött fia feleségül vette Aháb lányát, Atáliát, Josafát beleegyezett, hogy elkíséri Aháb királyt egy kockázatos hadjáratra, hogy visszaszerezzék Rámót-Gileádot Szíriától. De mielőtt útnak indultak, Josafát kérte Ahábot, hogy kérdezzék meg Jehovát. Négyszáz próféta biztosította Ahábot, hogy sikerrel fog járni. Ám Jehova igaz prófétája, Mikája – akit hiába gyűlölt Aháb, hívatnia kellett Josafát unszolására – biztos vereséget jövendölt. Josafát ennek ellenére (talán mert nem akarta eredeti ígéretét megszegni, hogy elkíséri Ahábot) elment a csatába királyi ruhájában. Mivel Aháb elővigyázatosságból álruhába öltözött, a szírek tévesen arra következtettek, hogy Josafát Izrael királya, ezért körülötte alakult ki a leghevesebb küzdelem. Josafát épphogy megmenekült, Aháb pedig hiába öltött álruhát, halálos sebet kapott (1Ki 22:2–37; 2Kr 18.). Miután Josafát visszatért Jeruzsálembe, megdorgálva őt, amiért ostobán a gonosz Ahábbal szövetkezett, a látnok, Jéhu ezt mondta neki: „Hát a gonosznak kell segítséget nyújtani? Hát Jehova gyűlölőit kell szeretned? Emiatt Jehova haragja van rajtad” (2Kr 19:2).

Később Josafát Aházia királyhoz, Aháb utódjához társult, hajókat építettek Ecjon-Geberben, az Akabai-öbölben. De Jehovának nem tetszett ez a tengerészeti szövetség a gonosz Aháziával, ezért a prófécia beteljesedéseként a hajók összetörtek (1Ki 22:48, 49; 2Kr 20:35–37; lásd: AHÁZIA 1.).

Valamivel ezután Josafát csatlakozott Aházia utódjához, Jórámhoz és Edom királyához, hadjáratot indítva a moábita király, Mésa ellen, hogy leverjék a tíztörzs-királyság elleni lázadását. Ám a szövetséges seregek csapdába kerültek egy víztelen pusztában. Josafát ezért hívatta Jehova egyik prófétáját. Elizeus azonban csak Josafátra való tekintettel kért Istentől útmutatást, és az abból következő tanácsa megmentette a három királyt és a seregeiket a veszedelemtől (2Ki 3:4–25).

Jórám lesz a király: Josafát még az életében Jórám nevű, elsőszülött fiának adta a királyságot, a többi fiának pedig gazdag ajándékokat adott, és megerősített városokat Júdában (2Ki 8:16; 2Kr 21:3). Az Aháb házával kötött házassági szövetség főleg azután vált végzetessé Júda királyságának, miután Josafát meghalt, és eltemették Dávid városában. Atália hatására Jórám újjáélesztette a bálványimádatot (1Ki 22:50; 2Kr 21:1–7, 11).

6. Apja az izraelita Jéhu királynak (2Ki 9:2, 14).