JÓTÁM

(’Jehova tökéletes’; v.: ’Jehova vigye véghez’):

1. Júda leszármazottja, akit Jahdai ’fiaként’ említenek (1Kr 2:47).

2. Az Ofrában lakó Gedeon bíró (Jerubbaál) legkisebb fia (Bí 8:35; 9:5). Miután meghalt Gedeon, az egyik fia, Abimélek (akit egy rabszolganő szült neki) megölte Gedeon összes fiát, vagyis a saját féltestvéreit, kivéve Jótámot, aki elrejtőzött. Ezután, amikor Sikem földtulajdonosai Abiméleket tették meg királyuknak, Jótám megállt a Gerizim-hegy tetején, és egy fákról szóló szemléltetésben prófétai átkot mondott Sikem földtulajdonosaira és Abimélekre. Jótám ezt követően elmenekült, és Beérben telepedett le (Bí 9:6–21, 57).

3. Júda királyának, Uzziásnak (Azáriának) a fia, akit Jerusa, Cádók lánya szült (2Ki 15:32, 33; 1Kr 3:12; 2Kr 27:1; Mt 1:9). Mivel Uzziás dühös lett a papokra, akik megfeddték, amiért törvénytelen módon be akart törni a templomba, és füstölőszert akart égetni, leprás lett, és ezek után Jótám látta el a királyi teendőket az apja helyett. De úgy tűnik, a 25 éves Jótám csak apja halála után kezdte meg 16 éves uralkodását (i. e. 777–762) (2Ki 15:5, 7, 32; 2Kr 26:18–21, 23; 27:8).

Ézsaiás, Hóseás és Mikeás szolgált prófétaként Jótám idejében (Ézs 1:1; Hó 1:1; Mi 1:1). Bár alattvalói helytelen imádati szokásba bonyolódtak a magaslatoknál, maga Jótám azt tette, ami helyes Jehova szemében (2Ki 15:35; 2Kr 27:2, 6).

Jótám uralmának idején sokat építkeztek. Ő állította fel a templom felső kapuját, és az Ófel falán is sokat épített, ezenkívül Júda hegyvidékén városokat, az erdőségekben pedig megerősített helyeket és tornyokat épített (2Kr 27:3–7).

Ám Jótám uralkodása idején nem volt béke. Harcolt az ammonitákkal, s végül legyőzte őket. Ennek eredményeként az ammoniták három éven át minden évben 100 ezüsttalentumot (660 600 dollár) és 10 000 kór (22 000 hl) búzát meg árpát fizettek sarcként (2Kr 27:5). Jótám idejében Júda országát a szír Recin király és az izraelita Péka király hadserege is szorongatta (2Ki 15:37).

Halála után Jótámot Dávid városában temették el, és Júdában a fia, Aház lett a király, aki Jótám trónra kerülésekor úgy négyéves lehetett (2Kr 27:7–28:1).

Mivel Jótám mindössze 16 évet uralkodott, a 2Királyok 15:30-ban szereplő hivatkozáson („Jótámnak. . . a huszadik évében”) nyilvánvalóan a királlyá válása utáni 20. évet kell érteni, vagyis Aház uralkodásának a negyedik évére kell gondolnunk. A Királyok könyveinek írója talán azért döntött úgy, hogy ekkor még nem mutatja be Jótám utódját, Aházt, mert Jótám uralkodásáról szeretett volna további részleteket leírni.