BÍRÁK

1. Azok a férfiak, akiket Jehova a népe megszabadítására támasztott Izrael emberi királyainak korszaka előtt, bírákként voltak ismertek (Bí 2:16). Mózes mint a törvényszövetség közvetítője és Isten által kinevezett vezető 40 évig bíráskodott Izrael fölött. De a bírák idejét Otnieltől, valamivel Józsué halála utántól szokás számítani, Sámuel prófétáig. Sámuelt általában nem sorolják a bírák közé. Ennek fényében a bírák időszaka kb. 300 évig tartott (Bí 2:16; Cs 13:20).

Jehova Izrael különböző törzseihez tartozó embereket választott és jelölt ki bírákul. Józsué és Sámuel között (Debórán kívül) 12 bírót sorolnak fel név szerint, akik a következők:

Bíró

Törzs

Otniel

Júda

Jáir

Manassé

Ehud

Benjámin

Jefte

Manassé

Sámgár

(?)

Ibcán

Zebulon (?)

Bárák

Naftali (?)

Elon

Zebulon

Gedeon

Manassé

Abdon

Efraim

Tóla

Issakár

Sámson

Dán

Nem minden esetben állapítható meg, hogy pontosan mekkora terület tartozott az egyes bírák fennhatósága alá, és hogy mettől meddig bíráskodtak. Előfordulhat, hogy többen egyidejűleg bíráskodtak Izrael különböző vidékein, és voltak közbenső időszakok, amikor elnyomás uralkodott. (Lásd: TÉRKÉP: 1. köt. 743. o.; BÍRÁSKODÁS; ÍTÉLETNAP; és Izrael bíráit név szerint.)

2. Olyan emberek, akik döntést hoznak peres ügyekben. A Jób 31:11, 28-ban a „bírák elé tartozó” kifejezés melléknévként szerepel, és olyan vétkeket jellemez, melyekben ítéletet kell hozni. Ezért ezekben a versekben a „bírák elé tartozó vétek” szókapcsolatot a Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás az „igen nagy gonoszság” kifejezéssel adja vissza. A 11. versben a „vétek” a házasságtörésre (9., 10. v.), egy olyan bűntettre utal, mely ügyben Jób idejében valószínűleg a város kapujában lévő vének hoztak ítéletet. (Vö.: Jób 29:7.) A 28. versben szereplő „vétek” azonban az anyagiasságra és a titkon gyakorolt bálványimádásra vonatkozik (24–27. v.), olyan helytelenségekre, melyeket az ember az elméjében és a szívében követ el, tehát nem lehet tanúk vallomása alapján megerősíteni. Ennélfogva egyetlen emberi bíró sem tudta megállapítani az ilyenfajta vétkeket. Ám Jób nyilván felismerte, hogy Isten tud ítélkezni az ilyen gonosztettek ügyében, és hogy ezek elég súlyosak ahhoz, hogy igazolják Isten ítéletét.